Fordítás! YunJae - Gashiyeon I. (1. fejezet)

Sziasztok~

Ezúttal egy koreai fanfiction fordításával jövök, amit elvileg Jaejoong is elolvasott.

Fan: Olvastam a Gashiyeont. Jaejoong és Yunho már olvasta? Engem megsiratott, nagyon szomorú...

Jaejoong: Az nem az a lemon?! Hány éves vagy, hogy elolvastad?

Eredeti szerző: Maio

Cím: Gashiyeon / 가시연

Páros: YunJae
Jellemzők: romantikus, dráma, angst

Figyelmeztetések: SLASH, szereplő halála, trágár beszéd, OOC

Korhatár: R

A novella három részre oszlik:

Reduced Horizon / 천애둔략 : A történet Jaejoong és Yunho találkozásáról szól. A fiúk itt még középiskolások, és az író bemutatja szerelmük kibontakozását. Van benne egyfajta őrület, vágy, féltékenység, ami az egész részben megmarad. Yunho szemszögéből olvashatjuk.
Thorn Lily / 가시연 : A történet nem ott folytatódik, ahol az előző rész megszakadt. A fiúk itt már férfiak, megtudhatjuk, mi történt a szerelmükkel az évek alatt az iskolában, míg Jaejoongot ki engedték a kórházból. Jaejoong hosszú idő múlva visszatér, és rá kell jönnie; Yunho megházasodott, a felesége pedig egy aranyos nő, Soo Hee, aki gyereket vár. Ez a rész a szerelem egy sötétebb és veszélyesebb oldalát mutatja be. Féltékenység, szenvedély és erőszakosság jellemzi, de a bűn a legszembetűnőbb benne. A főtörténet a legmegrázóbb. Jaejoong szemszögéből olvashatjuk.
Fox's Cradle / 여우의 요람 : Ez a rész a legrémisztőbb és legszívszorítóbb az összes közül. Jaejoong és Yunho már a harmincas éveikben járnak. Már megházasodtak, de a sötétség elnyeli őket. Tele van bűntudattal és kétségbeeséssel. A vége tragikus. 

GASHIYEON
(Reduced Horizon)
천애둔략

I. fejezet

A hyungom mindig azt mondta, hogy a kezdetek fontosabbak, mint bármi más.

Bár a korkülönbség köztem és az idősebb testvérem között nem volt olyan nagy, a hyungom mindig javaslatokat és tanácsokat adott nekem az ő megnyugtató hangján. Ez egy kicsit bosszantó volt, ezért úgy döntöttem, hogy minden alkalommal követem őt, mert különben mindig keresett. Ha van valaki, akire hasonlítani szeretnék, az Eunho hyung. Bár különböző utakon járunk, remélem, hogy továbbra is képesek leszünk ilyen közel maradni egymáshoz.

Annak ellenére, hogy a hyungom a kezdetek fontosságáról beszélt, a nap, amikor megtettem az első lépést, totálisan rossz volt. Esett azelőtt is, és a kora tavasz ellenére, az idő hidegebb volt a tavasznál, és az emberek mindenhol vacogtak.

Az anyukám kinézett az ablakon, és figyelmeztetett, hogy ne motorozzak. Szerettem volna még egy kicsit tovább aludni, de ezek a szavak tudatták velem, hogy nem fogok tudni. Minden alkalommal, mikor a kocsimmal mentem iskolába, a barátaim piszkáltak miatta. „Szeretnéd megmutatni a vagyonodat?” Utáltam, mikor ezt mondták, ezért megmondtam a sofőrnek, hogy nincs szükségem rá, és hogy ezentúl motorral fogok iskolába menni.

Úton voltam a sulim felé, de a motorom megcsúszott a sarkon. Szerencsére nem volt túl nagy a baleset. Leestem a motoromról, és párszor átpördültem a földön. Nagyon fájt, de még rosszabb volt az egyenruhám helyzete – tönkrement. Hogyan tudnék részt venni a testvérem iskolai évnyitón elhangzó beszédjén, miközben így nézek ki? Megráztam a fejem, és öntudatlanul átkozódtam.

Ah, miután felálltam, észrevettem, hogy a bal orcám lehorzsolódott. A hely, ahol a motoromat leparkoltam, nem volt megfelelő; a sarokban támasztottam a falnak. A baleset tönkretette a hangulatomat.

Kit hibáztathattam volna? Ez a saját hibám volt. Miközben sóhajtottam, az égre néztem, a felettem elterülő mérföldekre. A levegő csípős és hideg volt. Mélyen magamba szippantottam, mielőtt beléptem volna az iskola csarnokába.

Talán nem volt elég ülőhely a diákok számára, ezért szerencsére az évnyitó csak tíz perccel később kezdődött, szóval nem késtem el.

Csak szerettem volna hallani hyung beszédét. Ami a motoromat illeti, Jinho hyung valószínűleg le fog szidni: "Nem rég kaptál egy motort, és megint újat akarsz?". A dühös arcát, amint kiabál velem, már most el tudtam képzelni.

Nem tudtam a saját osztályomhoz ülni, mert sok tanuló már ott ült, így csak az utolsó sorban tudtam leülni.

Az előcsarnok olyan zajos volt, mint egy piactér, de a zaj lassan elhalt. Az évnyitó a kezdetét vette. Valaki felment a színpadra és megragadta a mikrofont. Felemeltem a fejem, és figyelmesen néztem a távoli emelvényt. Bár nem láttam hyungot, akinek most a színpadon kellett lennie.

Mindig a diákönkormányzat elnökének kellett elmondania a nyitóbeszédet, de most nem a diákelnök, Jung Eunho tette ezt meg. Az emberek a csarnokban egy kicsit idegesek lettek, mert sokan szerették Eunho hyungot.

Mikor a testvérem nem jelent meg, kicsit aggódni kezdtem. Játszottam a zsebemben lévő telefonommal; azon tűnődtem, hogy fel kellene-e hívnom. Végül úgy döntöttem, nem teszem meg. Nem lett volna most jó ötlet.

Az igazgató elvette a mikrofont, és ahogy az idő telt, a hallban lévő diákokat ez még jobban irritálta, mert a beszéd véget nem érő volt.

Körbenéztem az előcsarnokban. Bár március eleje volt, az előcsarnokban dermesztő hideg uralkodott. A lányoknak is remegett a lábuk, és a kabátjukat szorosabbra húzták össze maguk körül, hogy felmelegedjenek. Úgy tűnt azonban, hogy az igazgató ezt egyáltalán nem vette észre. A szája továbbra is megállás nélkül járt.

A nyakam kissé fájt. Talán az esés miatt? Hogy elüssem az időt, forgattam a nyakam, próbáltam pihentetni.

A dolgok mindig akkor történnek meg, mikor nem figyelünk. Meghalva az unalomtól ábrándoztam, mikor…

– Ah, elnézést kérek.

A hang irányába fordítottam a fejemet, balra. Jobban elkésett, mint bárki más. A felfordulásból ítélve mintha rálépett volna valaki lábára. Azonnal hegyezni kezdtem a füleimet. A csodálatos, édes hangja nem csak engem vonzott. A körülöttem lévő lányok jólesően sóhajtoztak: „Olyan jól néz ki”.

Öntudatlanul ráncoltam a szemöldökömet; kellett rá vetnem egy pillantást – most. Nem volt olyan jó rálátásom, ezért teljesen természetesen fordultam a fiúhoz.

– Ó, istenem…

Néztem, miközben lassan leült a székre a barátja mellé, amit valószínűleg ő mentett meg neki, és mintha minden megállt volna, miközben a rejtélyes fiú még mozgott. Elfordultam, de a kép a fejemben maradt. Olyan volt, mint mikor a Napba nézel; sokáig nem tértem utána észhez. Újra ránéztem.

Az első alkalommal az őzikeszemei megbabonáztak engem.
A második alkalommal a bőrének színe. Felejthetetlen volt.
A harmadik alkalommal…

Szent szar, ő nem jól néz ki, ő rendkívül gyönyörű…

Ugyanazt az egyenruhát viselte, mint mindenki más. A haja hosszú volt, eltakarta a füleit és a nyakát. A hatalmas, kerek szemei, a fekete szempillái, a sála, ami nem illett az egyenruhájához, a sápadt arca, a puha, fehér keze, amivel a száját takarta és… az ujjai között kikandikáló érzéki, vörös ajkai… Teljesen elragadott. Eltakarta a száját, miközben nevetett, a szemei félholdacskákká változtak; nem volt lány, de hogy nézhetett ki úgy? Minden, az oda nem illő fehér sáljától kezdve furcsa volt rajta. Képtelen voltam elfordulni tőle.

Csak ránéztem, és minden – az igazgató unalmas beszédje, a zaj a csarnokban –, minden a semmibe veszett, csak mi maradtunk a hideg hallban. Olyan volt, mintha csak ketten lennénk, és ezt különlegesnek éreztem.

A fagyos előcsarnokban halkan beszélt a barátjával, a tekintetem lejjebb csúszott a telt ajkaira, amik folyamatosan mozogtak. Felemelte a kezét, hogy rájuk leheljen, megpróbálva felmelegíteni őket. Az ajkai úgy néztek ki, mint a cseresznyék. Ó, hogy lehet ilyen aranyos?

Hirtelen a székek tolásának karcos hangjai jutottak el a fülemig. Nem is vettem észre, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő. Az ünnepség véget ért, és az előcsarnok kezdett kiürülni. Még mindig láttam a hollófekete haját és a fehér sálját a tömegben, de egy kicsivel később eltűnt. Annak ellenére, hogy sovány volt, nagyon gyorsan mozgott.

– Jung Yunho!

A barátom sétált felém.

Nekidőltem az előcsarnok egyik pillérének. Az ismerős arcoktól kitisztult a fejem.

– A beszéd nem volt túl rossz, mi? Mi történt Eunhóval? Nem láttuk őt. Felhívtad?

Ekkor jöttem rá, hogy teljesen megfeledkeztem hyungról. Sietve kerestem elő a telefonomat, tárcsázva a számát. Olyan volt, mintha korábban egy másik világban lettem volna, akár egy álomban.

A hívás nem ért célba. Történt valami? Most nagyon aggódtam. Odamentem, ahol hyung osztálytársai voltak, de nem találtam ott őt. A barátai nem tudták, hogy korábban hol volt. Elmentem a tanáriba, és hyung osztályfőnökét kerestem. Azt mondta, hogy hyungot kórházba vitték. Összezavarodtam. Miért kellett kórházba mennie? A tanár megveregette a vállam, és azt mondta, hogy ne aggódjak.

– Eunho elájult a megnyitó előtt.

Nem hittem a füleimnek. Hyung vérszegénysége mindig is probléma volt, de annyira nem volt komoly, hogy elájuljon. Reméltem, hogy semmi rossz nem történt. Leráztam a barátaimat, akik elkísértek, és a motoromhoz rohantam. A hó nehezebb lett… és…

– … Basszus.

A falnak támasztva hagytam ott a motoromat, de most a földön hevert. Úgy nézett ki, mintha tizenkét alkalommal pördült volna át a ma reggeli balesetben. Karcos volt, horpadt és rosszabbul nézett ki, mint egy selejt. Ha hyung látta volna, biztosan nagyon dühös lett volna. Ki a fene merte hulladékká tenni a motorom? Ökölbe szorítottam a kezeimet, és alaposan körülnéztem. Csak közömbös diákok voltak körülöttem; senki sem volt gyanús.

Ji ge, ji ge – léptek közeledtét hallottam. Egy pár szépen kötött cipőfűzőre esett a pillantásom. Csak a cipőjét láttam, semmi többet; de valahogy anélkül is felismertem a tulajdonosukat, hogy felemeltem volna a fejem. A fiú, a fehér sállal. Felnéztem rá. A hideg miatt az arca még sápadtabb, az orcái és az orra viszont egy kicsit piros volt. A sála elrejtette az arcának többi részét, így csak az orra feletti töredék volt látható. Eltakarta a különösen vonzó személy gránátalmaszín száját is; először nem hallottam, mit mondott. Látva a zavaromat, kénytelen volt lejjebb húzni a sálját. Nem tűnt túl boldognak. Az arckifejezése mintha azt mondta volna, hogy „Ki vagy te, hogy miattad le kelljen vennem a sálamat?” De közelebb hajolt…!

– Lee So Hun.
– Mi?

Így válaszoltam neki, mert nem ismertem a nevet.

– Ugyanabból az iskolából jöttünk. A bajkeverésről ismert.

Végül megértettem.

– Ah… úgy érted, ő tette tönkre a motorom? Ismered?
– Ő üldöz engem.

A válasza annyira furcsa volt, hogy nem tudtam, nevessek vagy sírjak inkább, de a szemei azt mondták, hogy igazat beszél. Kicsit közelebbről nézve kicsit butának tűnt – gyönyörűnek és butának. Ridegen és gőgösen nevetett.

Felvonta az egyik szemöldökét. Nem hiszel nekem. Az arcán harag tűnt fel, annyira, hogy láttam a finom ereit.

Ah, komolyan… mit csinál ez a kölyök?

Emlékeztettem magamat arra, hogy nincs időm itt álldogálni vagy beszélgeti ezzel a sráccal. Újra a motoromra néztem, és a düh megint fellángolt bennem. Belerúgtam a fémhalomba, és rátapostam. A kölyök kicsit meglepődött, mikor meglátta, hogy ezen töltöm ki a haragomat. A dühöm nyilvánvaló volt a hangomban. Szerintem kicsit félt tőlem.

– Meg tudnád neki mondani, hogy találkozzunk holnap, suli után?
– Igen, nem probléma.

Látva, hogy milyen könnyedén válaszolt, elgondolkodtatott engem. Van valami a tarsolyában? Annak ellenére, hogy úgy tűnt, alig várta, hogy segíthessen, nekem még mindig gyanús volt. Lehet, hogy Lee So Hun oldalán áll, és ketten akarnak csapdába csalni. Nem számított, hogy nem tűnt rossznak; ha később valami rosszat fog tenni, nekem az elég ok lesz a büntetésre. Most fontosabb, hogy megtaláljam hyungot. Mivel ezzel a kölyökkel már megint elfeledtem mindent. Úgy éreztem, gyorsan el kell tűnnöm a közeléből.

Kétségtelenül tudtam, hogy ő az egyetlen, aki vissza tudott tartani attól, amit csinálni akartam. Éppen elfordultam volna, mikor valaki megragadott; ő volt az. Nem számított, meddig hallgattam a szelíd hangját, nem tudtam megszabadulni tőle. Nem volt túl hangos és nem volt túl lágy sem; a szavai nem illettek a hangjához, de mégis csodálatos volt.

– Most már mehetek?
– Te…
– Úgy érzem, sétálnom kell.

Bosszús hangon válaszolt, és újra ránéztem. Minden szó, amit kiejtett a száján, gubancot hagyott bennem. A kölyök olyan gyorsan változott, nem volt időm alkalmazkodni.

Nem voltam hülye, csak az általunk vallott értékek és nézetek voltak különbözőek.

– Szeretném látni, ahogy az arca darabokra szakad…

– ...Te…!

– Bassza meg… Lee So Hun nem olyan valaki, aki veszteni fog. Sosem vesztett ezelőtt.

Szóval az aranyos szája a káromkodástól sem riad vissza. Látva a rideg pillantását, újra kutatni kezdtem az emlékeimben. Lee So Hun… valahogy a név ismerősnek tűnt. Lehet, hogy egyike azoknak a bajkeverőknek, akikről a barátaim beszéltek?

A TVXQ reagál JYJ Junsu tweetjére (2011-es interjúfordítás)

Sziasztok!

Ma elhoztam egy interjúfordítást a TVXQ-tól, méghozzá 2011-ből, de nem szó szerint úgy fordítottam, mint ahogy az meg volt adva, mert szerinte hülyén nézett volna ki, hogy Yunho ezt mondta: "...", Changmin hozzátette: "...", Yunho ezt mondta"...", Changmin válaszolt "...". Szóval ezeket a részeket kivettem, és próbáltam átláthatóbbá formálni a szöveget, na meg olvashatóvá írni. xD
Jó olvasást~

Két éves kihagyás után a koreai zeneiparból, a TVXQ diadalmasan visszatért.
Január 12-én, Yunho és Changmin sajtótájékoztatót tartottak, hogy megvitathassák a különböző problémákat a visszatérésükkel kapcsolatban.

YH: Most tértünk legelső alkalommal vissza két év és három hónap után, és megteltem érzelmekkel, mikor megláttam, hogy mennyi rajongó jött el. Szerettem volna mindenkinek megmutatni egy bámulatos élőadást, és keményen dolgoztunk, hogy sikerüljön, de sajnos megfáztam. Bár kaptam IV kezeléseket*, a hangom nem jött helyre reggelre, szóval sokat aggódtam. Még mindig nem javult meg.

CM: Azt hiszem, nem voltam annyira ideges, mint amennyire gondoltam, hogy az leszek. Igazán izgalmas és vicces volt.

Q: Milyen erőfeszítéseket kellett tennie a két tagúra csökkent TVXQ-nak?
YH: Miközben két taggal készültünk az albumra, arra gondoltam, hogy meg kell felelnem a TVXQ elvárásainak. A TVXQ a jó teljesítményéről és az előadásairól volt ismert, szóval egyetlen olyan dolog nem volt, amiben nem gyengültünk volna. Sok változást hoztunk a magas hangokkal kapcsolatban, és más műfajokat is kipróbáltunk.

CM: Nagy nyomás van azzal, hogy két tag viseli a TVXQ nevét. Amióta debütáltunk, Yunho hyungot a táncáról ismerték, szóval nem akartam elrontani az előadást. Más szóval, nem akartam veszíteni, ha összehasonlítottak volna vele (nevet).

Míg a tánc volt a téma, a riporter felvetette a koreográfiájuk egyik különleges pontját, ahol "lenyomják" a háttértáncosaik fejét. 

A vitatott rész, mikor a tagok "lenyomják" a táncosaik fejét.

YH: Hallottuk, hogy az ezen az albumon lévő vokálok hasonlóak a korábbi albumaink vokáljaihoz. Megpróbáltuk különböző módokkal kiemelni az erősségeinket a koreográfián keresztül, és ezért tehetséges táncosokat vettünk fel. Az által, hogy olyan lépéseket tettünk bele, amiket az ütemek diktáltak, arra törekedtünk, hogy a koreográfiánkkal kifejezhessük a TVXQ méltóságát, és elküldhessük a következő üzenetet: Át fogjuk venni az irányítást a színpad felett.

Q: Milyen a viszony a TVXQ és a formáció között?
YH/CM: A visszatérésünk idején Lee Soo Man küldött nekünk egy üzenetet, azt mondván, hogy mi voltunk a "jackpot". Támogatott minket, arra kérve, hogy mostantól a legjobbat nyújtsuk. Yoo Young Jin mindig gondolt a TVXQ fontosságára. A tény, hogy ő a mi oldalunkon állt, lett az erőnk forrása. BoA és Kang Ta szintén megnézték és véleményezték az első előadásunkat.

Q: Na és milyen kapcsolat van Yunho és Changmin között?
CM: A kapcsolatunk megerősödött az elmúlt két évben. Az ő személyisége a teljes ellentéte az enyémnek, így akadtak konfliktusok, de én már nagyon ragaszkodom hozzá, és rá kellett jönnöm erre, hogy megértsem és elfogadjam, hogy ki ő.
YH: Ha én olyan vagyok, mint a tűz, Changmin olyan, mint víz. Ő tényleg olyan, mint a feleségem. A személyiségünk behálózta a másikat, és végül sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Nem lőnek ki lézerek a szemeinkből a színpadon, ugye? Keményen dolgoztunk valaminek az előkészítésén, hogy az emberek ne nézzenek minket aggódó szemekkel, és hogy ne okozzunk csalódást magunknak sem. Elértük, hogy úgy megértsük egymást, mint egy házaspár.

Az interjú egy több, mint érzékeny témába mozdult: JYJ.

A JYJ tagjai balról jobbra: Kim Junsu, Kim Jaejoong és Park Yoochun. Korábban a TVXQ tagjai voltak.

YH (higgadtan): Két éven keresztül és három hónapon át vártam arra a három barátra. Mivel még mindig nincsenek itt, úgy gondoltam, hogy valakinek meg kell védenie a TVXQ-t ahelyett, hogy tovább várakozna. A TVXQ egy cég, amit SM Entertainmentnek neveznek, öt tag és a rajongóink felhalmozódott erőfeszítései között jött létre. Annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy ezt soha ne lehessen elfelejteni, azt gondoltuk, hogy ez a legjobb módja, hogy megvédjük a TVXQ-t. Mindig pozitívan gondolkodtam, de ez most sokkal pozitívabb lett. A nehéz idő alatt csak megragadtam egy palack vizet és körberohantam a hét metróvonalat, néha elmentem hegyet mászni is. Sok szeretetet éreztem a legkisebb dolgok miatt is. Ily módon, ezek a nehézségek egyfajta "boldogsággá" váltak – örültem, hogy ez akkor törtét, mikor fiatal voltam, mert tanulhattam belőle. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a helyes út, de azt hiszem, hogy minden működni fog, ha mi mindannyian hiszünk benne. Mindannyian elszenvedtünk személyes sérelmeket, és a fájdalmam a "leader" címből kifolyólag nekem nagyobb volt, de nem egyszer kértem meg arra bárkit is, hogy "Figyelj arra, amit mondanom kell". Ami megtörtént, az már túl nagy ahhoz, hogy csak mi ketten, saját magunktól meg tudjuk oldani. Azt gondolom, hogy a válasz az, hogy csak kímélnünk kell a szavainkat a kérdéssel kapcsolatban a törvény miatt, és csak keményen kell kell dolgozni az éneklésünkön és a promócióinkon.

Q: Mi a személyes véleményetek az SM Entertainment és a JYJ közötti vitákat illetően?
YH: Csak azt akarom tőlük, hogy siessenek, és térjenek vissza a TVXQ-hoz. A zene neve alatt minden nagyszerű volt, de a további promóciók különbséget hoztak létre az értékekben. Ezek az értékek személyes problémák, és nem akarok belemenni bármilyen hosszadalmasabba ezzel kapcsolatban. Csak szeretném, hogy egészségesek legyenek. Az egyetlen dolog, amit kérhetek tőlük, az az, hogy jöjjenek vissza. Az a három átlépte a vonalat, és túl messzire mentek ahhoz, hogy elkapjuk őket. Csak azt szeretném, hogy oldják meg a vitát a cégükkel, és siessenek, és térjenek vissza. Nehéz volt. Fájt. Egyfajta haragot éreztem az emberekkel szemben. Ellentétben a gyűlölettel, megsebeztek. De csak elfogadtam ezt az egészet. Őszintén szólva, nem volt időm arra, hogy utálatot rejtegessek bárkivel is szemben. Egyszer találkoztam egy kisgyerekkel, és megkérdezem, hogy ki a kedvenc énekese vagy bandája, és ő azt válaszolta, hogy az SNSD-t kedveli. Mikor megkérdeztem, hogy ismeri-e a TVXQ-t, azt mondta, hogy nem. Ez azért lehetett, mert fiatal volt, de kiábrándítónak éreztem, mert nem promóztunk. Hárman talán kiléptek, de én nem szeretném, ha a TVXQ feledésbe merülne. Meg kell felelnünk, és egy pozitív utat kell járnunk. Még ha csak ketten is vagyunk, meg kell védenünk a nevünket és a pozíciónkat.
CM: A média már létre hozott ebből egy problémát, és a helyzet egy támadó és egy védekező harccá változott. Szerintem egyértelmű, hogy az emberek mind az ötünk véleményére kíváncsiak. Azt akarom ezzel mondani, hogy mind az ötünk létezik ezen a helyen, mert megosztottuk az értékes nehézségeket.

Mikor megkérdezték, hogy szeretne-e még valamit mondani a JYJ-vel kapcsolatban, egyszerűen azt felelte, hogy "nem".

Q: A JYJ kijelentette, hogy megpróbáltak veletek kapcsolatba lépni.
YH: Ez nem igaz. Mi soha nem léptünk kapcsolatba. És akkor is, amikor mi próbáltunk kapcsolatba lépni velük, a számuk megváltozott, úgyhogy lehet, hogy nem fogadtuk a hívást az ismeretlen szám miatt. Sok telefonbetyár hívást kaptunk mostanában, nehéz minden hívást fogadni. Ez igazán frusztráló. Remélem, hogy a média nem zavarja össze a rajongóinkat. Ez mostanában nagyon feltűnő, szeretnék a rajongóimtól és a családomtól is bocsánatot kérni.

Q: A "Keep Your Head Down" dalszövegét tekintve sok rajongó azt feltételezi, hogy a JYJ-nek szól.

YH: A dalszöveg nem az igazság, ezért nem tekinthető ellenük való "sértésként".

CM: A sértés kritizál és szemben áll az igazsággal. A dalt nem lehet kritizálni, mivel nincs benne igazság.

Q: Mit gondolsz Xiah Junsu neked szóló tweetjéről?

A szóban forgó, január 6-án íródott, Yunhónak szóló tweetek.

YH: Amikor először olvastam Junsu tweetjét, azt gondoltam, hogy "hibát követett el". Túl tudom azon tenni magam, amit rólam mondott, de az "ellenség" szót nem csak a munkatársaink ellen, hanem a nyugdíjasok ellen is használni nem volt szép tőle.
CM: Nem csak Lee Soo Mant, de még a személyzetet is, akik a TVXQ-ért szenvedtek, "ellenségnek" minősíteni, ez emberi lényként, nem egy tisztelettudó dolog.

Q: Mindketten rész vesztek drámákban, Yunho a "Poseidon"-ban, Changmin pedig a "Paradise Ranch"-ban.
CM: Ezzel szemben csak az általános választ tudom mondani "az első kísérlet színészként nehéz volt", a hat hónap, amit Jeju-szigeten töltöttem, lehetőség volt nekem arra, hogy gondolkozhassak. Sokkal magabiztosabbá váltam. Az idő, amit filmezéssel töltöttem, igazán bámulatos volt számomra, és dacára annak, hogy nehéz volt, soha nem fogom elfelejteni.

YH: A nézői minősítések alapján a drámám, a "Heading to the Ground", lehet, hogy a szó szoros értelmében fejjel a földnek ment, de képes voltam magamat fejleszteni a színészkedésen keresztül. Keményen dolgozom azon, hogy egy jobb képet mutassak magamról a "Poseidon"-on keresztül, és megpróbálom elkerülni, hogy belerohanjak.

Changmin drámája, a Paradise Ranch.

Q: A 2011-es év végén egy színészi vagy egy zenei díjnak örülnétek jobban?

YH: Attól függ, hogy Changmin mit választ... (nevet)
CM: Én egyikről sem akarok lemondani. Mindkettőnk számára választanék egy-egy díjat, így meglenne mindkettő. Amilyen fájdalmas volt az elmúlt két év és három hónap, remélem, hogy olyan jó eredményeket fogunk elérni. Nem számít, milyen díjat nyerünk, azt hiszem, nagyon jelentőségteljes lesz számunkra, mert hosszú kihagyáson mentünk keresztül, hogy megkapjuk.

Q: Hogyan érzitek rangidősekként magatokat azzal kapcsolatban, hogy a juniorok elárasztották a Japán piacot?
CM: Előttünk BoA sunbae saját maga dolgozott keményen, és ért el jó eredményeket, így a TVXQ felemelkedését sokkal könnyebbé téve. Azt hiszem, hogy nagyon feldúlt lettem volna, ha egy senki által nem járt út létrehozásán dolgoztunk volna olyan keményen. Szerencsére az SNSD, a SHINee és a Super Junior és ahogy még sokan mások is, keményen dolgoznak a japán promócióikon, szóval emiatt büszkének érzem magam. És valamilyen szinten féltékenynek is. A Japán piac nem olyan valami, amit félvállról lehet venni, úgyhogy én ellene vagyok azoknak az embereknek, akik szerint ez a gyors pénzszerzés módja. Remélem, hogy Korea képviseletében fognak már a gyökerektől promózni.

Most, hogy a fiúk már nem tinédzserek, a társkeresés témája is szóba jött.
CM: Én nyugodt vagyok, míg Yunho hyung sokkal dinamikusabb. Szeretek egyszerűen csak a számítógépen játszani és a szülővárosi barátaimmal lógni és meginni néhány italt.
YH: Bowlingozni megyek a közeli barátaimmal. Nem szeretek inni, így még ha el is megyek a barátaimmal inni, én nem iszom.

Amikor Yunho megölte a légkört mondván, hogy nem volt barátnője, Changmin leleplezte őt, hogy valójában tíz hónappal ezelőtt szakított a barátnőjével. Amikor arról kérdezték, hogy milyen ok áll a szakítás mögött, Yunho keserűen mosolygott és azt mondta, hogy az ok a nemzetközi promócióik. És még akkor is, ha randiznának, nem hoznák nyilvánosságra. 

Végül egy rajongóiknak szóló üzenettel zártak: 
Bűnösnek érezzük magunkat amiatt, hogy két évet és három hónapot kellett várnotok. Tudjuk, hogy miattunk boldogtalanok voltatok, szóval meg fogjuk nektek mutatni, hogy milyen keményen dolgozunk azért, hogy egy javított képet mutassunk nektek.

* intravénás vitamin kezelés

Forrás: Allkpop

Jindependence Day ^^

Ma van Jin szülinapja~

Még milyen kawaii volt~ :)

KAT-TUN-os időszak

Anya és Theia & Apa és Theia... kawaii desu ne?~

Apa és lánya :) Azok a hatalmas babaszemek *.* ^^

Édes, aranyos csillagom, aki igazából már Meisáé, ma ünnepli a 31. születésnapját.
El sem hiszem, hogy ilyen öreg már ennyi idő eltelt...
Mindenesetre,

B O L D O G  S Z Ü L E T É S N A P O T!!
H A P P Y  B I R T H D A Y!!
O T A N J O U B I  O M E D E T O U  G O Z A I M A S U!!
誕生日おめでとうございます!!
Kívánom, hogy a következő éveid is sikerekben és boldogságban gazdagok legyenek! ^^
Bulizd ki magad A Nagy Napon! :D (De csak okosan, gyermekes és asszonyos férj vagy! xD)