A golyóstollával kopogtatott, rombolva a tanár hangulatát; aztán két figyelmeztetést kapott, abba a gondolatba kapaszkodott, hogy sokkal jobb lenne, ha kidobnák a teremből. Következőnek letette a fejét az asztalra, megfogta a bal kezemet, és úgy szopogatta az ujjamat, mintha csak cukorkát evett volna. Jaejoong, aki el akarta űzni az unalmat, igazán cuki volt. Mikor elkezdte a harmadik évet, már nem volt babazsír rajta, és egyre szebb és szebb lett. Valóban úgy éreztem, hogy fel akarom falni. Jaejoong arcához hajoltam és beleharaptam.
A probléma az volt, hogy ekkor Jaejoong nagyon hangosan sikoltott, pedig sosem vesztette el az önuralmát. A tanár már kétszer figyelmeztette. Nem tudtam megakadályozni, hogy kihívják őt a teremből, később pedig a vesszőzés miatt a combján és a fenekén lévő véraláfutásokkal tért vissza.
Azon a napon a hátamon cipeltem haza Jaejoongot. Mikor elértük a sportpálya felét, a haragja ártatlan célpontja lettem. „Te szemétláda, rohadék, halálosan gyűlöllek, utállak...” – a füleimben folyamatosan ez zümmögött, minden szót megismételve. Az arcomat és a hátamat is megütötte. Másnap egy nehéz kérdést tettem fel, ráadásul a tanár intelligenciájáról vitatkoztunk, a bosszúm az volt, hogy hagytam, hogy a tanár zavarban legyen.
~
Látva Jaejoong állán nyugvó kezét, nuna megadta magát. Nuna csak ekkor öltött fel komoly arckifejezést. Jaejoong nem is zavarta őt, és eltűnt a szobából. A tiszteletlen hozzáállásán nuna egyszerűen csak keserűen nevetett. Megkérdeztem, hogy miért nem ideges. Azt mondta, hogy van egy nagyon makacs testvére, szóval már immúnis erre.
– Te és Jaejoong… „olyan” fajta kapcsolatban vagytok?
Miután magyarázatot adott a kérdésére, kaptam egy kis időt, hogy megoldjam a problémát. Később nagy nehezen válaszoltam neki. „Olyan kapcsolatban… vagyunk.” Bár már már kitalálta az igazságot, nem számított rá, hogy nyíltan kimondom, így egy kicsit meglepődött.
– A szüleid tudják?
– Igen, tudják.
Nuna bólintott.
– Azt hittem, hogy ti srácok tökkelütött kölykök vagytok.
Nuna húsz perccel korábban fejezte be az óráját; de nem felejtett el házit adni nekünk, hogy csináljuk meg. Emellett emlékeztetett arra, hogy bizonyosodjak meg arról, hogy Jaejoong is megcsinálja.
Rendet tettem az asztalon, aztán a szobába mentem, ráugrottam Jaejoongra, aki a hasán feküdt, és megöleltem.
Csak aztán „Ah, ah, ah”; kiadott egy fájdalmas kiáltást. Rögtön leszálltam a testéről. Ezután rám kiabált, mert nem törődtem a fenekével.
Ő már az óra előtt zuhanyzott. Aztán kaptam egy kenőcsöt, és alaposan bekentem vele Jaejoong sokszínű fenekét. Ahogy hozzáértem a combjaihoz és a hátsójához, nagyon nyeltem. Nem én voltam az, aki nem volt hajlandó szeretkezni? Ráraktam a kupakot a kenőcsre, és óvatosan az asztalra tettem.
– Nuna a kapcsolatunkról kérdezett.
– Megint nunának hívtad.
– Igen, sonsaeng-nim.
– Cseréljünk tanárt, Yunho-yah, én utálom őt.
Arra a napra gondoltam, amikor megmondtam neki, hogy a tanár egy nő lesz, dühöngve tombolt anélkül, hogy tudta volna, mire gondoltam.
– Cseréljük le egy férfira.
– Miattad szó sem lehet róla.
Abban, ahogy az a nő rád nézett, ugyanúgy furcsa gondolatok voltak! Nem számít, mit mondasz, még mindig van egy csomó vetélytárs.
– Már elfáradtam az iskolában, és mikor hazaérünk, még mindig óvatosnak kell lennem azzal a nővel, nem érzed azt, hogy egy kicsit túl kegyetlen vagy? Yunho-ah, hallod, mit mondok? Eh? – A teste elhelyezkedett rajtam, az állát a vállamhoz dörgölte.
– Természetesen nem tudunk egy férfitanárt felvenni, számtalan hoobae méreget téged ellenséges szemekkel az iskolában. Csakúgy, mint ahogy te is ellenséges vagy a nőkkel szemben, én sem lazulhatok el egy pillanatra sem miattad. Két év múlva tizenkilenc éves leszel, hogy lehetsz még mindig ilyen meggondolatlan, szerelmem? Még ha meg is ölsz, akkor sem fogom megengedni – mondtam színtelen hangon. Ezután leültem az asztalomhoz, és elkezdtem csinálni a feladataimat. A háttérből egy sóhaj jött.
Mikor másodikos voltam, azért tanultam, mert diáktanácsos akartam lenni, harmadikban tanultam, mert úgy éreztem, hogy tényleg tanulnom kell.
Egy idő után Jaejoong elkezdett le-feljárkálni, mintha a égett volna a feneke. Nem volt elégedett azzal, hogy az asztal előtt ültem. Panaszkodott, hogy elhanyagolom őt és kigondolt egy tervet.
Ennek a kölyöknek az agya biztosan arra gondolt: „Tartsd távol Jung Yunhót a házi feladattól.”
~
– Oppa-ah… vegyél nekem rizst.
Felhúzta a mellkasáig a pólóját, végül le is vette. Hollóhaja össze-vissza állt, úgy nézett ki, mint a hínár. A kezemmel rendezgetni kezdtem a haját, azt mondta, hogy szereti az arcomat, úgyhogy megcsíptem az orrát; erre ő kidugta a nyelvét, és megnyalta az ujjaimat. Ne, ha ez így folytatódik… Eltoltam a száját. UM… UM… YAH!! – egy csomó furcsa hangot adott ki, miközben egyre dühösebb lett rám.
Egyszerűen befogtam a füleimet az ujjaim segítségével, és elfeküdtem a nappaliban lévő kanapén, a tévét nézve. Az a kölyök egyből egy takarót hozott, és a hasamra ült, ugyanúgy tévét nézve.
– Szállj le rólam. Nem kapok levegőt.
– Nagyon nehéz vagyok?! Muhaha, úgy tűnik, megint híztam.
– Még ha egy kölyök is ül a hasamon, akkor is nehéz a légzés.
Felkeltem; ő rám bámult, mondván, hogy nagyon rossz vagyok.
– Mikor veled vagyok, nem szeretnék haszontalan dolgokat csinálni, jó dolgokat akarok tenni.
– Mi nálad a „jó dolgok” definíciója? Csókolózás? Szeretkezés?
– Még nem mondtam neked? Akkor utállak a legjobban, mikor ilyeneket mondasz, pedig nyilvánvalóan tudod a választ, de azért megkérdezed.
Az ölembe ültettem a makacs Jaejoongot, de ő küzdött, hogy kiszabadulhasson. Azonban az erő csatájában mindig ő volt az, aki előbb feladta, a karjai a nyakam köré fonódtak, és a lábait a derekam köré csavarta, a feneke Kicsi Yunniehoz dörzsölődött. Ezek az akciók sok ötletet adtak nekem. Úgy tűnt, Jaejoongnak is túlságosan tetszett ezt a póz.
– Nem, csak akkor fogjuk csinálni, miután meggyógyult a popsid.
– Szemtelen fasz.
– Még nem mondtam neked, hogy ne káromkodj?
– Ne káromkodj. Blablabla, még ha szeretkezünk is, akkor is az van, amit te akarsz! Vén áruló!
– ……
– Oké, tudom, holnap szombat lesz; hallgatnod kell rám – mondta egy idő után Jaejoong. – Hmm… vasárnapig.
– ……
– Nem tetszik?
– Miért tenném?
Azonnal elmosolyodott, megdörzsölve az orromat, megkérdezve, hogy akarom-e azt csókot tőle most, amit korábban akartam, és aztán az ajkaink találkoztak.
A civakodás, majd megállapodás; már két éve randiztunk, és ez még mindig olyan volt, mint az első alkalommal; tele volt szenvedéllyel.
Az ágyra fektettem Jaejoongot, mondván, hogy tegye, amit tennie kell. Nagyon komolyan nézett ki, mikor az ágyon feküdt, és tette a dolgát, kezében egy tollal. Én az asztalomhoz ültem, kinyitottam a könyvemet, ah… hogyan… tele volt kenőccsel. Összeráncoltam a homlokomat, és csúnyán néztem rá; ő csak kuncogott, és a takarója mögé rejtőzött.
Ez a rókaszerű kölyök...
– ……
– Nem tetszik?
– Miért tenném?
Azonnal elmosolyodott, megdörzsölve az orromat, megkérdezve, hogy akarom-e azt csókot tőle most, amit korábban akartam, és aztán az ajkaink találkoztak.
A civakodás, majd megállapodás; már két éve randiztunk, és ez még mindig olyan volt, mint az első alkalommal; tele volt szenvedéllyel.
Az ágyra fektettem Jaejoongot, mondván, hogy tegye, amit tennie kell. Nagyon komolyan nézett ki, mikor az ágyon feküdt, és tette a dolgát, kezében egy tollal. Én az asztalomhoz ültem, kinyitottam a könyvemet, ah… hogyan… tele volt kenőccsel. Összeráncoltam a homlokomat, és csúnyán néztem rá; ő csak kuncogott, és a takarója mögé rejtőzött.
Ez a rókaszerű kölyök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése