– Ah… Tudom… Egy szemét vagyok… – válaszoltam sóhajtva, a kölyök kuncogott rajta. Képtelen voltam vele nevetni. Biztosan komoly volt, mikor ezt mondta. Nem számít, milyen naivnak néz ki, biztosan sokat szenvedett egy ilyen veszélyes szituációval találkozva. Elrejtette a lelki fájdalmát, miközben igyekezett nem aggodalmat okozni nekem. Az orrával játszottam és megcsíptem azt, aztán ő felsikoltott a fájdalomtól, a bájosság a hangjában más volt, mint azelőtt, és még mindig könnyek törtek elő a szemeiből. Biztosan nagyon féltél, mert nem mentem, és biztosan aggódtál, esetleg nem megyek, és ez még ijesztőbb lehetett. Minden erőmmel átöleltem ezt a törékeny testet. Küszködött és mosolygott, mert nem tudott lélegezni. De nem érdekelt; az ágyban henteregtem, a kölyökkel a karjaimban. Kim Jaejoong, a szívem felrobban!
– Mit csináljak veled… eh?
– Mit akarsz csinálni ezzel az ahjusshi-szerű hanggal?! Mit szólnál ahhoz, ha először elengednél?
Elvihetlek egy helyre, ahol senki nincs, csak te meg én? Ha ez lehetséges, egy kicsit jobban fogom érezni magam? A kölyök több stressz okozott nekem a megszokottnál. A szemeim kifejezése túl intenzív lehetett, mert meglepetésemre elpirult. Folytattam a tekintete keresését.
– Ne nézz többé rám – suttogta, és biztosan gondolkodott valamin. A kölyök lehunyta a szemeit, és a másik irányba fordította a fejét. A selymes tincsei; eltűrtem őket a füle mögé, és megpusziltam az arcát. A szívének kínja végül lenyugodott, hallottam a megkönnyebbült sóhaját.
– Ó, igen, az instant tészta–!
Megcsókoltam, és az tulajdonképpen félrelökött, és egy szempillantás alatt felült. Bután néztem rá. Azt mondta, hogy az út szélére rakta a tésztát, és elfelejtette elhozni. Még mindig az instant tésztára gondolsz? Fejezd be a hülyeségeidet, és gyere ide gyorsan. Megpaskoltam a fenekét, és közelebb húztam.
Pizzát rendeltünk, mert ő azt mondta, éhes. Várakozás közben nem volt mit tennünk, ezért mind a ketten a plafont bámultuk. A kölyök átölelte a nyakamat, lehunyta a szemeit és hozzám bújt. Talán azért, mert annyi minden történt egy ilyen rövid idő alatt, és nem úgy tűnt, mintha vége lenne. Bár én is nagyon éhes voltam, nem volt kedvem enni, és a vágyaimat tejesíteni. Folytattam a fekvést, majd hirtelen a kölyök előrukkolt egy mondattal.
– Yunho-ah… van cigid?
– Mi? Most hamarább akarsz meghalni?
– Haha, nem, nem, szeretnélek cigizni látni.
Elégedetlenül néztem Jaejoongra, ahogy kivett az ágy sarkából egy cigarettát, és elhelyezte azt a számban. Aztán az a kölyök segített nekem meggyújtani. Dohányozni kezdtem, ahogy a kölyök kívánta. Tetszik a dohányzós képem? Ha ez a helyzet, milyen vagyok? Mi van a pózzal? Míg gondolkodtam, próbáltam a legjóképűbb oldalamat produkálni. A kölyök titokzatosan kuncogott, nem tudtam, min törte azt a buta agyát. Szóval folytattam a dohányzást.
Azonban ez a kölyök lehúzta a nadrágomat, mikor még tiltakozni sem volt időm.
– Yah, yah, mit próbálsz csinálni?
Haszontalan lett volna megállítani, ez a kölyök már beékelődött alám. Neki köszönhetően most már a cigizésre sem tudtam koncentrálni. Ügyesen simogatta a Kis Yunnie-t, elérve, hogy felizguljak. Az erekcióm piszkálta a haját. Úgy tűnt, mintha büszke lenne erre, és folytatta a kuncogást.
Ezután, mintha csodálkozna rajta, az ujjával körözött körülötte. Aztán meztelenül a térdeimre ült. Most fogjuk csinálni? El akartam dobni a cigarettát; azonban amikor körülnéztem, a hamutartó nagyon messze volt. Abban a pillanatban a kölyök keze elvette a cigimet, beleszívott, és szexin kifújta a füstöt. Ah, ah, akkor valóban ez a célod. Türelmetlenné váltam.
Az egyik kezében a farkamat, a másik kezében a cigarettát tartotta. Óvatosan a feneke alá helyezte a cigit.
– Jaj, meg fogod égetni magad! – Gyorsan utána nyújtottam a kezem, és annak érdekében, hogy később megkönnyítsem a behatolást, megragadtam a derekát, de furcsa, nem mozdult. Meglepődtem. Csak mikor Jaejoongra néztem…
– Urg, ah!
Megégette a farkam! A kis pirotechnika éppen megégette a bőröm egyik részét. Ez a remekmű valóban a kölyök keze által készült, hogy bosszanthasson. Ennek az volt az oka, hogy egy olyan sebet akart, amit más nem láthatott. Egyfajta árulást éreztem, amit nehéz megmagyarázni. Ez a róka! Megint átvert.
A gyalázatosan botrányos Kim Jaejoong kihasználta azt, hogy a szeretője a sebét vizslatta, kiugrott az ágyból, és felvette a ruháit.
Kihozni a sodromból, erről szól ez az egész!
– Büntetés, ez a büntetés.
– Yah, Kim Jaejoong… Urg…
– Ah, úgy tűnik, megérkezett a pizza!
Még nem is hallottam a csengőt, ő már kiszökött a szobából. Még a szexi hátát sem tudtam utálni.
Fájdalmas és bizsergő volt, Kicsi Yunnie-re néztem, ami fokozatosan kisebbé vált. Összeszorítottam a fogaimat, és röviden megérintettem a sebem, uh… Nyögtem a fájdalomtól. Láttam a cigarettacsikket, amely már rég el volt nyomva. Ez! Annyira fájt, hogy még egy hangot sem tudtam kiadni magamból. Elkezdtem az ajtót bámulni. Mégis, az én hibám volt az egész. Felsóhajtottam, és elővettem egy cigarettát, majd újra rágyújtottam.
Holnap az ötödik órában lenne Nam Hun testnevelés órája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése