Bár a hely, ahol Jaejoong tudott mozogni, a karjaim között lévő távolságra korlátozódott.
Vajon ez a helyzet nyomás alá helyezi a kölyköt?
– Szeretnéd inkább a kanapén csinálni? – kérdeztem tőle ártatlanul, de úgy tűnt, hogy ő az ellenkezőjére gondolt. A karomra csapott, miközben bámult, mégis, a szemem sarkából láttam, hogy szerényen mosolygott. Talán ez egy kicsit oldhatja a hangulatot most. Remélem, hogy nem ideges. Valójában az egyetlen, aki ideges volt, az én voltam. 'Én', akinek egy csomó tapasztalata volt. Valószínűleg ki akart nevetni engem, és csak nagy erőfeszítések árán láttam át ezen. A szívem a szeretet miatt felrobbanni készült. A tapasztalatok, amiket nyertem azokból az időkből, haszontalanokká váltak. A kölyök előtt olyan voltam, mint a fehér papírlap, csakúgy, mint ő.
– Mit kellene tennem? Kegyelmes uram.
Az a kölyök elmosolyodott, és elfordította a fejét; hófehér nyaka előttem volt, könnyedén beleharaptam, nem akarva elveszíteni ezt a lehetőséget. Mivel nem volt erre felkészülve, kieresztett egy halk sóhajt. Ez egy különleges hang volt, finom, gyengéd és kedves. Szándékomban állt az egész testén végignyalni. Ez csak a nyaka volt, és ilyen volt a reakciója, milyen lenne, ha ezt tenném az érzékeny részeivel? Az izgalmas várakozás miatt izgatott lettem. A reakciója jobb volt, mint amire számítottam.
Lassan levette a ruháit, felfedve a bőrét; annyira ízletes volt, hogy azt nehéz volt elhinni. Élveztem a látványát, ahogy csendesen elválasztottam a térdeit egymástól, és a kis Joongie egyenesen állt. A teste elkezdett a vágyamhoz mozogni, és a légkör jó volt.
Az
ujjaimmal a rózsaszín mellbimbóját dörzsöltem, és az azonnal
hegyes lett. Ráharaptam, és befeszítette a hátát, egy olyan
hangot produkálva, amit senki sem tudott volna intimebben kiadni.
A pillanat, mikor az ajkaim olyanok voltak, mint egy őrült bika, ami teste körül ugrált, a hajától a lábujjáig anélkül, hogy egy pontot is kihagytak volna.
– Komolyan nincs olyan része a testednek, ami ne lenne gyönyörű...
Benyálaztam az ujjaimat, és ő megnyerően mosolygott. Még csak előváladéka volt, és a szemei nedvesek mégis nedvesek voltak, a mellkasa emelkedett és süllyedt, gyors ütemben lélegzett. Jaejoong olyan volt, mint egy érett barack, mohón nyáladzottam miatta.
– Ha… Urg. Most… Hu…. Most már tudod?
– … Feküdj le… hadd lássam a hátad…
Amint megfordult, a fejét felém fordította, és rám nézett. Végigkarmoltam a hátát, majd lejjebb csúszva a kezeimmel megragadtam a combjait, és behajlítottam őket. Látva a ráncos lyukat, tele voltam a késztetéssel, hogy őszinteséggel kielégítsem őt. Kicsi Yunnie izgatott lett a hangoktól, amiket a kölyök adott ki, nagyon boldog volt, és úgy érezte, otthonra talált.
Az a hely tiszta, szűk és gyönyörű volt. Ez volt a legszebb része Jaejoong testének. Kinyújtottam a nyelvemet, és alig értem hozzá, de a kölyök lábai hirtelen megfeszültek. A területre, amely Jaejoong legérzékenyebb pontja volt, nem haboztam bedugni a nyelvemet.
– Yah, ah… Urg. Ez nagyon csikis, ne csináld… urg...
Egyetlen nap alatt a kapcsolatunk intimebb lett. Szerettem volna megtudni, hogy mennyi redő van ott, így a nyelvem segítségével egyesével megszámoltam őket.
Reméltem, hogy ez a vággyal teli tevékenység közelebb hoz minket egymáshoz.
Újra szorosan fogtam a testét, figyelmesen nézve a fenekét, majd dörzsölni kezdtem azt. Jaejoong megint félrenézett, vetve egy pillantást a hátára. Az egész teste vörös volt, és úgy éreztem, ha megharapnám, elolvadna. Jaejoong átölelte a párnát, és aggodalmas arckifejezéssel engem figyelt, aki a lábai között helyezkedett.
Megőrültem, azonnal eggyé akartam válni vele. Megfordítottam Jaejoongot, hagyva, hogy elfeküdjön az ágyon. A lábait a erősen csípőm köré kulcsolta, és a combjai érzékisége türelmetlenné tett.
A szájába raktam az ujjaimat, hogy benyálazza őket, míg a másik kezem óvszerért nyúlt a fiókba. A nyelve hegyéhez dörzsöltem az ujjaimat, és szorosabban fonta a lábait a testemhez. Abban a pillanatban belé csúsztattam egy benyálazott ujjamat.
– …Urg…
A kölyök, aki eddig hajlékony volt, egy pillanatra lemerevedett. A szűk hely szorította az ujjamat. Fokozatosan beláttam, hogy Jaejoong arckifejezése leírhatatlanul szép, az összeráncolt szemöldöke, és a fájdalomtűrése. A dereka alá helyezve a párnát kinyitottam az óvszeres dobozt, és kivettem belőle a kotont.
A kölyök a férfiasságomra pillantott, ami mereven állt, és egy kicsit ideges lett. A farkam, ami óvszert viselt, eltűnt a kölyök szemei elől, és behatolt; engedelmesen lehunyta a szemeit.
Átöleltem a vállait, hogy támogassam, és akár csak máskor, most is úgy döntöttem, hogy egy lendülettel teljesen berakom.
– Ah!
Csak félúton voltam. Ah, fáj. Jaejoong arca olyan fehér volt, mint egy csont ízülete; nehezen boldogult vele. Képtelen voltam tovább folytatni. Rájöttem, hogy ő más, mint a lányok, akikkel eddig lefeküdtem. A kölyök a fejét rázta, és eltolta a mellkasomat, én pedig ugyanazt a fájdalmat éreztem. A hatalmas nyomás megfékezett.
– Ah… Urg… Yunho-ah, várj, én— Ah, Ah!
– … Nagyon fáj?
– Várj, nem akarom tovább csinálni… ne csináljuk tovább...
Az egész teste reszketett, és a csábító arckifejezése eltűnt. A kezeimet elvettem a vállairól, és a selymes, fekete hajába vezettem őket. A szemei könnyeztek, és ez volt ez első alkalom, hogy sírni láttam. Látva a könnyeit, ellágyultam, és befejeztem a mozgást, ahogy kérte, és helyette inkább megcsókoltam. Bár öleltem a testét, megálltam az ajkainál. Az orrát… az orrnyergét a két szemöldöke között… a homlokát. Lassan csókoltam őket. A sírása végül abbamaradt. Azonban nem éreztem azt, hogy bocsánatot kellene kérjek, mert nem követtem el bűncselekményt, de úgy hittem, hogy ha megosztjuk egymással a szerelmünket, ezek az érintések elegek lesznek, hogy közvetítsék a bocsánatkérésemet. Még finomabban öleltem, a testemet csúszósnak éreztem, és teljesen behatoltam. Nagyon forró volt.
Forróbb volt bármelyik lánynál, és ez még izgatóbbá tette. Nyugodtan lélegeztem. Persze, nem itt volt a vége. Felemeltem a kezemet, és megérintettem a combját; a kölyök sírt, miközben azt állította, hogy ez túl csiklandós. Minden mozdulat, amit tett, olyan volt a kicsi Yunnienek, mint egy tortúra. Vajon most már rendben van? Mozoghatok? Nem vártam meg a válaszát, és rögtön megmozdultam. A kölyök felüvöltött, és megvonaglott, próbált menekülni. Hová akarsz menni? Újra löktem. A derekamba kapaszkodott, és szorosan lehunyta a szemeit. A teste remegett, miközben azt mondta, hogy fáj neki. A szemei, az orra és az ajkai vörösek voltak, amit folyamatosan rázta a fejét.
– Ah, Ah. Urg… Yunho-ah. Nem akarom. Ah…
– Jaejoong-ah… hu… nézz rám!
– Urg… Huhuhu… Urg… Ez fáj, Jung Yunho…
– Nagyon fáj?… Csak fáj? Aish… Jaejoong-ah. Mondd… ez csak fájdalom?
– Igen, igen… Vedd ki, Yunho-ah...
Bólintott, és a könnyek ömleni kezdtek a szemeiből.
A szívemet nem zavarta, és folytattam. Nem tudtad, hogy milyen veszélyes volt, és nem tudtad, hogy mennyire izgatott a látványod. De most a szerelmünk magvai elkezdtek virágozni. Az arcomat az övéhez tettem, amely a könnyeitől volt maszatos, gyengéden arra kérve, hogy ezt viselje el halkan. Hagytam, hogy az oldalára feküdjön, miközben a derekát öleltem. Lassan a zokogása lecsillapodott, és a légzésének hangja is csendesebb lett. Az arcára néztem; úgy tűnt, mintha még mindig bírta volna. A szemei le voltak hunyva, beharapta az ajkát, és az orrán keresztül vette e levegőt.
– Ez az én első alkalmam is, Jaejoong-ah.
– Ah… Hmm… Hmm…
Lassan növeltem a sebességemet, és a lökéseknél gyengéd voltam, próbáltam jobban koncentrálni a ritmusra. A kezem rámarkolt a kicsi Joongiera, ahogy hagytam, hogy megforduljon. A térdeimet behajlítva felemelkedtem, ugyanakkor magammal húztam a fenekét is. Zavarba ejtő volt, de a kölyök nem aggódott, és ez a pozíció még kényelmesebb volt.
Bár minden mozgást képes volt eltűrni, úgy tűnt, hogy megszokta őket.
A privát testrészeink egymásba ütköztek, és a puszta sikolyok úgy siettettek, növeltem a sebességemet. Nem pihentem egy percig sem; az első magömlésem olyan volt, mint egy kemence.
Levéve a kotont, kicsi Yunnie még mindig nem volt hajlandó lelankadni, így Jaejoong kis segítségével belekezdtünk a második közösülésbe. Ezúttal nem csak könnyel voltak.
Mivel már teljesen hozzászokott a fájdalomhoz, önszántából mozgatta a csípőjét, még ha könnyezett is. Elégedett voltam. Ez az érzés adta a késztetést, hogy darabokra szaggassam az előttem lévő testet. Valaki megöléséről voltak gondolataim, miközben szeretkeztünk. Minden lökéssel úgy éreztem, mintha belém döftek volna. Ezektől a félelmetes érzésektől értem el a csúcspontot, később a forró élvezetem a derekára lövellt.
– Basszus… Ha, ah… Hu...
A kezei megremegtek, nem, még a mellkasa is remegett. Jaejoong a mellkasomra zuhant, mintha csak elájult volna. Enyhe rosszindulattal a szemeiben rám pillantott. Nem számít, ha vádol engem. Még egyszer átöleltem a mellettem lévő forró testet, és megcsókoltam, komolyan bámulatos volt. Lecsókoltam az arcáról a verejtéket.
A kölyök visszaölelt, ahogy próbálta lecsillapítani a légzését, lehunyva a szemeit, kezeivel bebarangolva az izzadt hátamat. Úgy tűnt, mintha valami miatt mélyen a gondolataiba mélyedt volna, de semmit sem mondott. Öleltem őt, és ő viszont ölelt, ez egy csodálatos érzés volt.
– Hogyan… hmm?
– Miről beszélsz..?
Normális esetben, aktus után a nőnek van egy szörnyű érzése, mintha elvesztettek volna valamit, amihez csak nekik volt hozzáférésük.
De… ő sokkal bonyolultabban beszélt, miközben a légzését normalizálta.
– A kedvem nem volt olyan rossz...
Annak ellenére, hogy nem teljesen foglalkoztam vele, még mindig élvezte. Mit kéne tennem? Még ha férfias is volt a teste, akkor is elragadó volt, miközben úgy tett vallomást, mintha álmában beszélne.
– Most mi van?
– Olyan vagy, mint egy perverz, te, miközben csinálod, ugyanezt gondolod, ugye?
Mert nem akartam azt mondani, hogy nem, befogtam a számat. Már átlátott ezen, szóval nem kellett semmit sem elmagyaráznom. Elkaptam a tekintetemet róla, de ő visszahúzott. A sötét szemeibe néztem, amik olyan mélyek voltak, hogy nem volt végük.
– Én is így érzek.
A pillanat, mikor az ajkaim olyanok voltak, mint egy őrült bika, ami teste körül ugrált, a hajától a lábujjáig anélkül, hogy egy pontot is kihagytak volna.
– Komolyan nincs olyan része a testednek, ami ne lenne gyönyörű...
Benyálaztam az ujjaimat, és ő megnyerően mosolygott. Még csak előváladéka volt, és a szemei nedvesek mégis nedvesek voltak, a mellkasa emelkedett és süllyedt, gyors ütemben lélegzett. Jaejoong olyan volt, mint egy érett barack, mohón nyáladzottam miatta.
– Ha… Urg. Most… Hu…. Most már tudod?
– … Feküdj le… hadd lássam a hátad…
Amint megfordult, a fejét felém fordította, és rám nézett. Végigkarmoltam a hátát, majd lejjebb csúszva a kezeimmel megragadtam a combjait, és behajlítottam őket. Látva a ráncos lyukat, tele voltam a késztetéssel, hogy őszinteséggel kielégítsem őt. Kicsi Yunnie izgatott lett a hangoktól, amiket a kölyök adott ki, nagyon boldog volt, és úgy érezte, otthonra talált.
Az a hely tiszta, szűk és gyönyörű volt. Ez volt a legszebb része Jaejoong testének. Kinyújtottam a nyelvemet, és alig értem hozzá, de a kölyök lábai hirtelen megfeszültek. A területre, amely Jaejoong legérzékenyebb pontja volt, nem haboztam bedugni a nyelvemet.
– Yah, ah… Urg. Ez nagyon csikis, ne csináld… urg...
Egyetlen nap alatt a kapcsolatunk intimebb lett. Szerettem volna megtudni, hogy mennyi redő van ott, így a nyelvem segítségével egyesével megszámoltam őket.
Reméltem, hogy ez a vággyal teli tevékenység közelebb hoz minket egymáshoz.
Újra szorosan fogtam a testét, figyelmesen nézve a fenekét, majd dörzsölni kezdtem azt. Jaejoong megint félrenézett, vetve egy pillantást a hátára. Az egész teste vörös volt, és úgy éreztem, ha megharapnám, elolvadna. Jaejoong átölelte a párnát, és aggodalmas arckifejezéssel engem figyelt, aki a lábai között helyezkedett.
Megőrültem, azonnal eggyé akartam válni vele. Megfordítottam Jaejoongot, hagyva, hogy elfeküdjön az ágyon. A lábait a erősen csípőm köré kulcsolta, és a combjai érzékisége türelmetlenné tett.
A szájába raktam az ujjaimat, hogy benyálazza őket, míg a másik kezem óvszerért nyúlt a fiókba. A nyelve hegyéhez dörzsöltem az ujjaimat, és szorosabban fonta a lábait a testemhez. Abban a pillanatban belé csúsztattam egy benyálazott ujjamat.
– …Urg…
A kölyök, aki eddig hajlékony volt, egy pillanatra lemerevedett. A szűk hely szorította az ujjamat. Fokozatosan beláttam, hogy Jaejoong arckifejezése leírhatatlanul szép, az összeráncolt szemöldöke, és a fájdalomtűrése. A dereka alá helyezve a párnát kinyitottam az óvszeres dobozt, és kivettem belőle a kotont.
A kölyök a férfiasságomra pillantott, ami mereven állt, és egy kicsit ideges lett. A farkam, ami óvszert viselt, eltűnt a kölyök szemei elől, és behatolt; engedelmesen lehunyta a szemeit.
Átöleltem a vállait, hogy támogassam, és akár csak máskor, most is úgy döntöttem, hogy egy lendülettel teljesen berakom.
– Ah!
Csak félúton voltam. Ah, fáj. Jaejoong arca olyan fehér volt, mint egy csont ízülete; nehezen boldogult vele. Képtelen voltam tovább folytatni. Rájöttem, hogy ő más, mint a lányok, akikkel eddig lefeküdtem. A kölyök a fejét rázta, és eltolta a mellkasomat, én pedig ugyanazt a fájdalmat éreztem. A hatalmas nyomás megfékezett.
– Ah… Urg… Yunho-ah, várj, én— Ah, Ah!
– … Nagyon fáj?
– Várj, nem akarom tovább csinálni… ne csináljuk tovább...
Az egész teste reszketett, és a csábító arckifejezése eltűnt. A kezeimet elvettem a vállairól, és a selymes, fekete hajába vezettem őket. A szemei könnyeztek, és ez volt ez első alkalom, hogy sírni láttam. Látva a könnyeit, ellágyultam, és befejeztem a mozgást, ahogy kérte, és helyette inkább megcsókoltam. Bár öleltem a testét, megálltam az ajkainál. Az orrát… az orrnyergét a két szemöldöke között… a homlokát. Lassan csókoltam őket. A sírása végül abbamaradt. Azonban nem éreztem azt, hogy bocsánatot kellene kérjek, mert nem követtem el bűncselekményt, de úgy hittem, hogy ha megosztjuk egymással a szerelmünket, ezek az érintések elegek lesznek, hogy közvetítsék a bocsánatkérésemet. Még finomabban öleltem, a testemet csúszósnak éreztem, és teljesen behatoltam. Nagyon forró volt.
Forróbb volt bármelyik lánynál, és ez még izgatóbbá tette. Nyugodtan lélegeztem. Persze, nem itt volt a vége. Felemeltem a kezemet, és megérintettem a combját; a kölyök sírt, miközben azt állította, hogy ez túl csiklandós. Minden mozdulat, amit tett, olyan volt a kicsi Yunnienek, mint egy tortúra. Vajon most már rendben van? Mozoghatok? Nem vártam meg a válaszát, és rögtön megmozdultam. A kölyök felüvöltött, és megvonaglott, próbált menekülni. Hová akarsz menni? Újra löktem. A derekamba kapaszkodott, és szorosan lehunyta a szemeit. A teste remegett, miközben azt mondta, hogy fáj neki. A szemei, az orra és az ajkai vörösek voltak, amit folyamatosan rázta a fejét.
– Ah, Ah. Urg… Yunho-ah. Nem akarom. Ah…
– Jaejoong-ah… hu… nézz rám!
– Urg… Huhuhu… Urg… Ez fáj, Jung Yunho…
– Nagyon fáj?… Csak fáj? Aish… Jaejoong-ah. Mondd… ez csak fájdalom?
– Igen, igen… Vedd ki, Yunho-ah...
Bólintott, és a könnyek ömleni kezdtek a szemeiből.
A szívemet nem zavarta, és folytattam. Nem tudtad, hogy milyen veszélyes volt, és nem tudtad, hogy mennyire izgatott a látványod. De most a szerelmünk magvai elkezdtek virágozni. Az arcomat az övéhez tettem, amely a könnyeitől volt maszatos, gyengéden arra kérve, hogy ezt viselje el halkan. Hagytam, hogy az oldalára feküdjön, miközben a derekát öleltem. Lassan a zokogása lecsillapodott, és a légzésének hangja is csendesebb lett. Az arcára néztem; úgy tűnt, mintha még mindig bírta volna. A szemei le voltak hunyva, beharapta az ajkát, és az orrán keresztül vette e levegőt.
– Ez az én első alkalmam is, Jaejoong-ah.
– Ah… Hmm… Hmm…
Lassan növeltem a sebességemet, és a lökéseknél gyengéd voltam, próbáltam jobban koncentrálni a ritmusra. A kezem rámarkolt a kicsi Joongiera, ahogy hagytam, hogy megforduljon. A térdeimet behajlítva felemelkedtem, ugyanakkor magammal húztam a fenekét is. Zavarba ejtő volt, de a kölyök nem aggódott, és ez a pozíció még kényelmesebb volt.
Bár minden mozgást képes volt eltűrni, úgy tűnt, hogy megszokta őket.
–
Gyorsabban,
ha, te… Hu…
Gyorsan
szelídülj meg nekem, és vége lesz.
–
Ah, ah… Yunho-ah. JUNG YUNHO!....
– Nem
számít, hogy a tested vagy a szíved… Urg… Ha… hozzám
tartozik, és meg fog történni… Jaejoong-ah.A privát testrészeink egymásba ütköztek, és a puszta sikolyok úgy siettettek, növeltem a sebességemet. Nem pihentem egy percig sem; az első magömlésem olyan volt, mint egy kemence.
Levéve a kotont, kicsi Yunnie még mindig nem volt hajlandó lelankadni, így Jaejoong kis segítségével belekezdtünk a második közösülésbe. Ezúttal nem csak könnyel voltak.
Mivel már teljesen hozzászokott a fájdalomhoz, önszántából mozgatta a csípőjét, még ha könnyezett is. Elégedett voltam. Ez az érzés adta a késztetést, hogy darabokra szaggassam az előttem lévő testet. Valaki megöléséről voltak gondolataim, miközben szeretkeztünk. Minden lökéssel úgy éreztem, mintha belém döftek volna. Ezektől a félelmetes érzésektől értem el a csúcspontot, később a forró élvezetem a derekára lövellt.
– Basszus… Ha, ah… Hu...
A kezei megremegtek, nem, még a mellkasa is remegett. Jaejoong a mellkasomra zuhant, mintha csak elájult volna. Enyhe rosszindulattal a szemeiben rám pillantott. Nem számít, ha vádol engem. Még egyszer átöleltem a mellettem lévő forró testet, és megcsókoltam, komolyan bámulatos volt. Lecsókoltam az arcáról a verejtéket.
A kölyök visszaölelt, ahogy próbálta lecsillapítani a légzését, lehunyva a szemeit, kezeivel bebarangolva az izzadt hátamat. Úgy tűnt, mintha valami miatt mélyen a gondolataiba mélyedt volna, de semmit sem mondott. Öleltem őt, és ő viszont ölelt, ez egy csodálatos érzés volt.
– Hogyan… hmm?
–
…. Mi az, Jaejoong…?
A
szemei még mindig csukva maradtak, ahogy az arcommal babrált, egy
lágy csókba húzva.
–
Úgy
érzem magam, mintha lány lennék…. Még ha nem is úgy
tűnik...– Miről beszélsz..?
Normális esetben, aktus után a nőnek van egy szörnyű érzése, mintha elvesztettek volna valamit, amihez csak nekik volt hozzáférésük.
De… ő sokkal bonyolultabban beszélt, miközben a légzését normalizálta.
– A kedvem nem volt olyan rossz...
Annak ellenére, hogy nem teljesen foglalkoztam vele, még mindig élvezte. Mit kéne tennem? Még ha férfias is volt a teste, akkor is elragadó volt, miközben úgy tett vallomást, mintha álmában beszélne.
–
Nem
szerethetsz túlságosan…
–
Miért ne szeretnélek?
–
Nagyon
rossz vagy.– Most mi van?
– Olyan vagy, mint egy perverz, te, miközben csinálod, ugyanezt gondolod, ugye?
Mert nem akartam azt mondani, hogy nem, befogtam a számat. Már átlátott ezen, szóval nem kellett semmit sem elmagyaráznom. Elkaptam a tekintetemet róla, de ő visszahúzott. A sötét szemeibe néztem, amik olyan mélyek voltak, hogy nem volt végük.
– Én is így érzek.
Miközben
megosztottuk az
érzelmeinket egymással, ugyanazokat gondoltuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése