És; ő vágott át az atlétikapályán forró, tűző nap alatt, mint egy tavaszi, vadló.
Mivel az ingét felfújta a szél, idegesen mosolygott. Csak hogy beszélhessek vele, elővettem a telefonomat, és tárcsáztam a számát.
– Ne ráncold a szemöldököd.
– Hogyan? Olyan meleg van, hogy kedvem lenne hazamenni.
– Épp most jöttél, és már menni is akarsz, van ennek értelme?
– De… kedvesem, menned kéne, és megtalálni az apumat.
A kölyök válasza szintén időben válaszolt; az egyre szebb és szebb külső ebben a pillanatban volt a leggyönyörűbb.
Még nem válaszoltam, ő felemelte a fejét és a termemet kémlelte, ami az ötödik emeleten volt. Bár nem láthatott engem, folyamatosan az osztálytermemet nézte, és én szintén sokáig néztem rá. Az óra a vége felé járt.
Mivel tavaszi nagytakarítás volt, egy kicsit később hagytam el a termet. Sikerült időben megérkeznem az iskola előtti padhoz, ahol gyakran találkoztunk.
Most nem volt az a beteg kifejezés az arcán, mint egy pillanattal ezelőtt, és a hoobaékkel beszélgetett.
A napsütés alatt Jaejoong elrejtőzött az árnyékba, és nagyon elégedettnek tűnt.
– Seok Ji-ah, a motorod nagyon menőn néz ki.
– Szeretnél menni vele egy kört?
– Hmm, de nem hagyhatom, hogy Yunho megtudja...
– Ez csak motorozás; sunbae csak emiatt mérges lenne? Hahahaha…
Nem tudta, hogy megérkeztem, és továbbra is szégyentelenül beszélgetett; a barátja észrevett engem, és a szemével jelzett neki, majd azonnal eltűnt Jaejoong oldaláról.
Félszegen mosolyogva meghajolt, miközben üdvözölt engem. Szemöldök ráncolva néztem Jaejoongra; integetett nekem, és azt mondta:
– Oh, drágám megérkeztél? Szia!
Ez nem az első vagy a második alkalom volt, hogy beszélgetett egy csoport hoobeével, és én észrevettem őket, a beszélgetésük tartalma pedig Jaejoong testéről szólt, és szégyentelenül megkérdezték, hogy mi a derékmérete.
Azonban a szeretőm, aki érzéketlen volt, még boldogan is válaszolt nekik: „A derekam akkora, hogy Yunho két keze át tudja ölelni, hahaha.” Addig oktattam őt, míg el nem fáradtam. Tudja ő azt, hogy mit csinált? A helyzet az idősebb bátyám esküvőjén is egy kicsit furcsa volt. Jinho hyung és Jaejoong egy kis időre eltűntek, és amikor megkérdeztem, mit csináltak, egyszerűen nem válaszolt. Aztán mindenféle ok nélkül olyan kétértelmű mondattal állt elő, hogy „Még a hyungod is azt mondta, hogy róka vagyok.”
Minden alkalommal, amikor ilyesmiket mondott, ugyanakkor dicsérte a szépségét és ingerelt engem, akkor egy ilyen Jaejoonggal nem voltam elégedett. Mert minél szebb volt, én annál idegesebb voltam.
Bár ez csak akkor volt, mikor egyedül töltöttük el az időnket, és ő őszintén az egész testével kereste a szerelmemet, mintha csak a halálán lett volna. Ilyenkor kissé megkönnyebbültem.
Óvatosan megkérdeztem őt a környezetben, ami egy kicsit zajos volt. Bár sejtettem, hogy miért van kint este, és miért nem megy haza túl gyakran, és az elejtett következményeket is, akárcsak a fő okokat, meg akartam kérdezni, hogy miért ilyen későn jött iskolába.
– Nem tudom, nem akarok magyarázkodni. Nem tudnád csak megverni az apámat…?
– Megvert?
– Meg akart ütni a golfütőjével, de egy ajusshi megállította, az öregember energiája figyelemre méltó volt.
– Akkor nem tudod majd elhagyni a házadat a következő pár napban.
Egyszerre sóhajtottunk fel.
A szánalmas házastársam miatt, nem néztük sokáig a filmet, mi a helyzet ezzel? Megígértük, hogy később megnézzük.
~
Nem tudtam, hogy az emberek követtek minket, mind a ketten akkor jöttünk rá, mikor pár szokatlan hangú lépést fedeztünk fel. Park Sung Hyun körül egy csomó női hoobae volt, még mielőtt hátrafordultam volna, ők már körém gyűltek. Park Sung Hyun a távolban rázta a fejét, nyilván valami történt.
– Oppa, ráérsz ma? Múlt szombaton visszautasítottad a meghívásunkat, de ezen a héten nem kellene ennek problémának lennie, Oppa, csak szórakozz velünk ma, Sung Hyun oppa is beleegyezett, rendben van?
Ha csak Jaejoong mellettem lett volna, nem kellett volna semmit sem mondanom ma; Jaejoong odafutott volna, és mondta volna, hogy „Ti srácok még akartok maradni? Siessetek!” Miért nem tudtam őket elutasítani? Próbáltam egy komoly arckifejezést magamra ölteni, és figyelmen kívül hagyni őket. De ahogy meghívtak engem, az visszafogott engem.
– Oppa-ah, ha nem válaszolsz, azt úgy veszem, mintha hallgatólagosan beleegyeztél volna.
– El fogsz jönni, igaz? Oppa, csak egyszer.
A hangok miatt „Oppa, Oppa,”, nem hittem, hogy tudtam volna mozgatni a testemet.
Haza kéne mennem, és befejeznem a tavaszi nagytakarítást, azon kéne gondolkodnom, hogy később milyen filmet nézzek, szomorúnak kéne lennem amiért nem a hétvégémet nem tudom Jaejoonggal tölteni; a gyönyörű kedvesem miatt azt kéne tennem, amit megígértem neki.
– Hol van a hely?
Végül így tettem.
Hagytam, hogy Jaejoong a lakásomban maradjon egy hamis ürüggyel, mi szerint az anyukám házába mentem. Bár nem mondtam el nekik, hogy randizunk, ahogy anya Jaejoongra nézett, az egy kicsit rendkívüli volt. Továbbá Eunho hyung nem kedvelte nagyon Jaejoong megjelenését, azt mondta, hogy Jaejoong túlságosan szép; még azt is megkérdezte, hogy járunk-e. A családom róla való véleménye miatt egy kicsit nyomás alatt volt, nem könnyen ment bele, hogy eljöjjön a házamba, és ezért ez a hazugság kézenfekvő volt.
Egy-két órának elegendőnek kéne lennie, és alkalmasnak egy kis játékra, alaposan szemügyre vettem az időt, és elsomfordáltam.
Az elejétől kezdve nagyon jó volt. Mivel mindenki kicsit idegen volt a másiknak, úgy éreztem, hogy nem tartott sokáig. De miután mindenki inni kezdett, egyre jobban kezdtük egymást megismerni. Végül, ha nem lettem volna feltartóztatva a hoobaéim által, akkor elmentem volna a barátommal; a tervem úgy tűnt el, mint egy szappanbuborék. Összehasonlítva az elvárásommal, több mint két órát késtem, aztán sok nehézség árán leléptem. Megnéztem az órámat, és már tizenegy óra volt. Most fel kéne hívnom, kivettem a telefonomat, és egy egyszerű, de rémisztő üzenet fogadott:
„Tíz perced van ideérni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése