Ma, mikor megtudta, hogy annak a férfinak vagyok az öccse, akinek nyilvánosan vallott szerelmet, egészen megdöbbent.
Most a kölyök már kicsit többet tudott rólam, én is többet szerettem volna ennél jobban megismerni.
Az áruló szívem már régen azelőtt a kölyök előtt dobogott; hirtelen eszembe jutott, mit akartam tőle a leginkább megkérdezni. Megkaptam a nedves zsebkendőmet, amit átnyújtott nekem, és őt figyelve visszaraktam a zsebembe.
– Melyik osztályba jársz?
– A nyolcadikba.
– Szóval te vagy az, a nyolcadik osztály szépsége.
Eszembe jutott, amit egyszer a barátaim mondtak nekem. Tehát te vagy az a szépség, akiről mindenki beszél; a reakcióm tényleg lassú volt.
– Ja – felelte határozottan.
Zokogott, de ugyanolyan ridegen nézett rám azokkal a nyusziszerű, piros szemeivel.
Látva, hogy ilyen természetesen válaszolt, nem tudtam visszafogni magam, és hirtelen elnevettem magam. Fekete gyászruhát viseltem, és hangosan nevettem az épület mögött, az a kölyök finom pillantással nézett. A tetteim, a szavaim és én – remélem, hogy ezekkel mind elégedetté tehetlek.
– A hyungom azt mondta, hogy nagyon helyes vagy.
A kölyök arcán mosoly bontakozott ki; nem volt szüksége semmilyen szépítésre, bájosan mosolygott.
~
A vég egy új kezdetet is jelent. Ez a kezdet – minden más nekem már jelentéktelen volt, csak Kim Jaejoong érdekelt.
De a szívem abszolút nem volt nyugodt.
Először is úgy tűnt, hyung már egy hónapja elment; és én tíz kilogrammot soványodtam. Részben ez a testmozgásnak volt köszönhető, de a mentális gyötrelem is az egyik oka volt.
Anya azt mondta, a babazsírom teljesen eltűnt. Ez talán hyung büntetése volt számomra, de az egészségemet nem érintette; még mindig a jó oldalát néztem.
~
A gyerek, akinek nem volt elég ideje összeszednie a tesiruháját, kölcsönkérte a barátaitól. Csak egyetlen egy nap volt a héten, mikor Kim Jaejoonggal lehettem egy órán, és ez a nap a mai volt.
Nem én voltam az egyetlen, aki várta ezt az órát; egy csomó más fiú is ezt tette. Talán annak tudatában, hogy a lányok rövid shortot viseltek a testnevelés közben.
A két tesitanár valami ügy miatt szabadságon volt, szóval a srácok azzal voltak elfoglalva, hogy kitalálják, mit csináljanak. A többségük kosarazott, a lányok pedig egy árnyékos helyen pletykálkodtak vagy visszamentek az osztályterembe.
Az áprilisi napfény gyönyörű volt.
A lelátón ültem, hogy elüssem az időt, a tekintetem megállt a helyen, ahol egy érdekes jelentet láttam. Most nem kellett keresnem, természetesen lépett be a látókörömbe.
Míg a lányok kuncogtak mellette, Kim Jaejoong boldogan játszott a vízzel az osztálytársaival; megfogta a tömlőt, és a víz mindenfelé fröcskölt.
A nadrágja valószínűleg hátráltatta őt; úgy nézett ki, mint a többiek, akik feltolták a nadrágjukat a térdükig, de látva, ahogy nevet, és ahogy játszik, az mást gyakorolt rám. Azonban ő és a Béka együtt voltak; tudtam, hogy Kim Jaejoongnak csak egy barátja volt, szóval csak egy szálka lehetett a szememben. Eszembe jutott az a dolog, ami az égetőnél történt, és halkan átkozódtam.
Nem volt alacsony, de miért ilyen sovány? Annyira kecses volt a fiúk között. Hirtelen káosz lett az eszemben.A lányok azt mondták; „Jaejoong-ah, Jaejooong-ah”, és én füstölögtek. Tudtam, hogy ez a féltékenység, és türelmetlenül haraptam az ajkaimba.
Azok a porontyok összevizezték Kim Jaejoong ruháját; ha valaki megpróbálta volna megérinteni őt, azonnal ököllel rohantam volna neki.
– Várjatok!
A kölyök egyszerre kiabált, és sétált vissza a fához. Aztán lehajolt, és megigazította a rendetlen nadrágját, feltolta, felfedve a bokáját, aztán a kevésbé izmos vádliját, a térdeit— várj, meddig akarod feltolni?
Nagyon meglepődtem. Kifejezéstelen tekintettel tolta fel a nadrágját, felfedve a combjait. Őrültség, te őrült vagy.
Képtelen voltam levenni róla a pillantásom, bambán bámultam rá, lenyelve a nyálam. Abban a pillanatban nehéznek éreztem az alsó testemet.
Miután Kim Jaejoong elégedett pillantást vetett a feltolt nadrágszáraira, visszarohant.
A haja is vizes volt, és a háta is, a ruhái teljesen át voltak nedvesedve, megmutatva a szexi lapockáját és a combjait.
Nem tudva a nadrágomban lévő helyzetről, Kim Jaejoong tovább kísértett engem. Nem szándékosan csinálta, de már nem tudtam uralkodni magamon, és felálltam. Összeszorított fogakkal futottam a legközelebbi mosdóba.
Miután a kezeim a nadrágomban voltak, a feszültség szertefoszlott. A testemet a falnak döntöttem, miközben a kezem tette a dolgát, és kiengedtem egy hosszú sóhajt.
Lehunytam a szemeimet, és az egyetlen dolog, ami átvillant az agyamon, az a fehér combja volt. Amint a barack édes, mégis kissé savanyú testére gondoltam, közel álltam a robbanásig.
A tisztességtelen dolog volt az, amit csináltam, de teljesen természetes. Az ő magatartása volt tisztességtelen.
A magömlés pillanata nem volt olyan élvezetes, mivel minden a képzeletemtől függött.
Miután a kellemetlen érzés csökkent, becsuktam a számat, és elmosolyodtam.; nem tudtam visszatartani egy sóhajt.
Bár még mindig óra volt, úgy éreztem, mintha valaki belépett volna a mosdóba; azonnal eldobtam a vécépapírt, és behúztam a kilincset.
De...
– Yunho-yah...
Abban a pillanatban rögtön mély levegőt vettem; reflexből bezártam az ajtót. A hajam égnek állt; libabőrös volt az egész testem a vonzó hangjától. Úgy viselkedtem, mintha valami rosszat tettem volna; lehajtottam a fejem, ráncoltam a homlokom, és aztán a fejemet az ajtónak döntöttem, megmoderálva magam. Miért pont most kellett idejönnöd?!
– Ez miattam van?
Úgy éreztem, hogy közvetlenül a fülembe suttog halkan; elragadóan kérdezte az okot. De nem tudtam válaszolni, hogyan tudnék beszélni egy ilyen őrült helyzetben. Mit tegyek, meg voltam rémülve, és az a kölyök mindenáron ki akarta nyitni az ajtót.Megbizonyosodtam afelől, hogy az ajtó rendesen be van zárva. Mit gondolsz, komolyan?!
– Nyisd ki az ajtót, hm? Yunho-yah...
Most adtam fel, és lemondóan sóhajtottam, igazán látni akartam így, miközben nyafogott. Még mindig kopogott, milyen aranyos már? Ah, látni akartam; nem tudtam magam visszafogni többé.
Muszáj itt állnunk a mosdóban, elválasztva egymástól? Ez nem tűnt jónak számomra.
Csak láttam egy vonzó kölyök combját, és ez merevedéshez vehetett; Jung Yunho hírneve nevetséges lett, de lehetne ennél bármi viccesebb?
Visszatartottam a lélegzetemet, és megragadtam a kilincset. Te, ha valami történik, miután kinyitom az ajtót, az nem az én hibám lesz.
Nyikorgás — az ajtó kinyílt, Kim Jaejoong előttem állt.
A haja nedves volt, akár a hínár; a csupasz bőre olyan volt, mint a jádekő, amint előttem állt. Csipp-csepp, vízcseppek potyogtak Kim Jaejoong hajából.
A fekete szemeiben láttam magamat. Kidugta a nyelvét, és megnyalta az ajkait.
Azok a hangok eljutottak hozzám az ajkairól akkor.
– Eh……UM……
Nem volt időm gondolkodni, megragadtam a csuklóját, és behúztam őt a fülkébe, bezárva az ajtót. Átöleltem a derekát, és csókolni kezdtem. Az ajkai olyanok voltak, mint a vörös puding; nem, sokkal puhábbak voltak. Ez volt az első alkalmam, hogy megízleljek valami ilyesmit, és mert az érzéseim túl intenzívek voltak; miután egyszer már elkezdtem, nehéz volt leállnom. Türelmetlenül megragadtam az állát, hogy kinyissa a száját. Egy szent helyre léptem be, megízlelve a szédületes ízét. A nyelvem hegye beleütközött az övébe. Azonnal összekevertem a sűrű nyálunkat; éreztem, hogy a kölyök egész teste elgyengült. A kezdetektől fogva nem ellenkezett, és rám bízta a testét, csak békésen lehunyta a szemeit, és az energiáját az ajkaiba koncentrálta. Elégedett vagy? Egy pillanatra megtörtem a csókot, hogy levegőhöz juthassak, mielőtt újra a szájába furakodtam volna; még mindig nem ellenkezett.
Ezúttal nagyon lassan akartam csókolni őt, és kidugtam a nyelvemet, hogy megnyalhassam az ajkait. Én belélegeztem, mikor ő kilélegezte a levegőt, a nyálunk összekeveredett, ugyanott volt, és én lenyeltem őket.
Most a kölyök már kicsit többet tudott rólam, én is többet szerettem volna ennél jobban megismerni.
Az áruló szívem már régen azelőtt a kölyök előtt dobogott; hirtelen eszembe jutott, mit akartam tőle a leginkább megkérdezni. Megkaptam a nedves zsebkendőmet, amit átnyújtott nekem, és őt figyelve visszaraktam a zsebembe.
– Melyik osztályba jársz?
– A nyolcadikba.
– Szóval te vagy az, a nyolcadik osztály szépsége.
Eszembe jutott, amit egyszer a barátaim mondtak nekem. Tehát te vagy az a szépség, akiről mindenki beszél; a reakcióm tényleg lassú volt.
– Ja – felelte határozottan.
Zokogott, de ugyanolyan ridegen nézett rám azokkal a nyusziszerű, piros szemeivel.
Látva, hogy ilyen természetesen válaszolt, nem tudtam visszafogni magam, és hirtelen elnevettem magam. Fekete gyászruhát viseltem, és hangosan nevettem az épület mögött, az a kölyök finom pillantással nézett. A tetteim, a szavaim és én – remélem, hogy ezekkel mind elégedetté tehetlek.
– A hyungom azt mondta, hogy nagyon helyes vagy.
A kölyök arcán mosoly bontakozott ki; nem volt szüksége semmilyen szépítésre, bájosan mosolygott.
~
A vég egy új kezdetet is jelent. Ez a kezdet – minden más nekem már jelentéktelen volt, csak Kim Jaejoong érdekelt.
De a szívem abszolút nem volt nyugodt.
Először is úgy tűnt, hyung már egy hónapja elment; és én tíz kilogrammot soványodtam. Részben ez a testmozgásnak volt köszönhető, de a mentális gyötrelem is az egyik oka volt.
Anya azt mondta, a babazsírom teljesen eltűnt. Ez talán hyung büntetése volt számomra, de az egészségemet nem érintette; még mindig a jó oldalát néztem.
~
A gyerek, akinek nem volt elég ideje összeszednie a tesiruháját, kölcsönkérte a barátaitól. Csak egyetlen egy nap volt a héten, mikor Kim Jaejoonggal lehettem egy órán, és ez a nap a mai volt.
Nem én voltam az egyetlen, aki várta ezt az órát; egy csomó más fiú is ezt tette. Talán annak tudatában, hogy a lányok rövid shortot viseltek a testnevelés közben.
A két tesitanár valami ügy miatt szabadságon volt, szóval a srácok azzal voltak elfoglalva, hogy kitalálják, mit csináljanak. A többségük kosarazott, a lányok pedig egy árnyékos helyen pletykálkodtak vagy visszamentek az osztályterembe.
Az áprilisi napfény gyönyörű volt.
A lelátón ültem, hogy elüssem az időt, a tekintetem megállt a helyen, ahol egy érdekes jelentet láttam. Most nem kellett keresnem, természetesen lépett be a látókörömbe.
Míg a lányok kuncogtak mellette, Kim Jaejoong boldogan játszott a vízzel az osztálytársaival; megfogta a tömlőt, és a víz mindenfelé fröcskölt.
A nadrágja valószínűleg hátráltatta őt; úgy nézett ki, mint a többiek, akik feltolták a nadrágjukat a térdükig, de látva, ahogy nevet, és ahogy játszik, az mást gyakorolt rám. Azonban ő és a Béka együtt voltak; tudtam, hogy Kim Jaejoongnak csak egy barátja volt, szóval csak egy szálka lehetett a szememben. Eszembe jutott az a dolog, ami az égetőnél történt, és halkan átkozódtam.
Nem volt alacsony, de miért ilyen sovány? Annyira kecses volt a fiúk között. Hirtelen káosz lett az eszemben.A lányok azt mondták; „Jaejoong-ah, Jaejooong-ah”, és én füstölögtek. Tudtam, hogy ez a féltékenység, és türelmetlenül haraptam az ajkaimba.
Azok a porontyok összevizezték Kim Jaejoong ruháját; ha valaki megpróbálta volna megérinteni őt, azonnal ököllel rohantam volna neki.
– Várjatok!
A kölyök egyszerre kiabált, és sétált vissza a fához. Aztán lehajolt, és megigazította a rendetlen nadrágját, feltolta, felfedve a bokáját, aztán a kevésbé izmos vádliját, a térdeit— várj, meddig akarod feltolni?
Nagyon meglepődtem. Kifejezéstelen tekintettel tolta fel a nadrágját, felfedve a combjait. Őrültség, te őrült vagy.
Képtelen voltam levenni róla a pillantásom, bambán bámultam rá, lenyelve a nyálam. Abban a pillanatban nehéznek éreztem az alsó testemet.
Miután Kim Jaejoong elégedett pillantást vetett a feltolt nadrágszáraira, visszarohant.
A haja is vizes volt, és a háta is, a ruhái teljesen át voltak nedvesedve, megmutatva a szexi lapockáját és a combjait.
Nem tudva a nadrágomban lévő helyzetről, Kim Jaejoong tovább kísértett engem. Nem szándékosan csinálta, de már nem tudtam uralkodni magamon, és felálltam. Összeszorított fogakkal futottam a legközelebbi mosdóba.
Miután a kezeim a nadrágomban voltak, a feszültség szertefoszlott. A testemet a falnak döntöttem, miközben a kezem tette a dolgát, és kiengedtem egy hosszú sóhajt.
Lehunytam a szemeimet, és az egyetlen dolog, ami átvillant az agyamon, az a fehér combja volt. Amint a barack édes, mégis kissé savanyú testére gondoltam, közel álltam a robbanásig.
A tisztességtelen dolog volt az, amit csináltam, de teljesen természetes. Az ő magatartása volt tisztességtelen.
A magömlés pillanata nem volt olyan élvezetes, mivel minden a képzeletemtől függött.
Miután a kellemetlen érzés csökkent, becsuktam a számat, és elmosolyodtam.; nem tudtam visszatartani egy sóhajt.
Bár még mindig óra volt, úgy éreztem, mintha valaki belépett volna a mosdóba; azonnal eldobtam a vécépapírt, és behúztam a kilincset.
De...
– Yunho-yah...
Abban a pillanatban rögtön mély levegőt vettem; reflexből bezártam az ajtót. A hajam égnek állt; libabőrös volt az egész testem a vonzó hangjától. Úgy viselkedtem, mintha valami rosszat tettem volna; lehajtottam a fejem, ráncoltam a homlokom, és aztán a fejemet az ajtónak döntöttem, megmoderálva magam. Miért pont most kellett idejönnöd?!
– Ez miattam van?
Úgy éreztem, hogy közvetlenül a fülembe suttog halkan; elragadóan kérdezte az okot. De nem tudtam válaszolni, hogyan tudnék beszélni egy ilyen őrült helyzetben. Mit tegyek, meg voltam rémülve, és az a kölyök mindenáron ki akarta nyitni az ajtót.Megbizonyosodtam afelől, hogy az ajtó rendesen be van zárva. Mit gondolsz, komolyan?!
– Nyisd ki az ajtót, hm? Yunho-yah...
Most adtam fel, és lemondóan sóhajtottam, igazán látni akartam így, miközben nyafogott. Még mindig kopogott, milyen aranyos már? Ah, látni akartam; nem tudtam magam visszafogni többé.
Muszáj itt állnunk a mosdóban, elválasztva egymástól? Ez nem tűnt jónak számomra.
Csak láttam egy vonzó kölyök combját, és ez merevedéshez vehetett; Jung Yunho hírneve nevetséges lett, de lehetne ennél bármi viccesebb?
Visszatartottam a lélegzetemet, és megragadtam a kilincset. Te, ha valami történik, miután kinyitom az ajtót, az nem az én hibám lesz.
Nyikorgás — az ajtó kinyílt, Kim Jaejoong előttem állt.
A haja nedves volt, akár a hínár; a csupasz bőre olyan volt, mint a jádekő, amint előttem állt. Csipp-csepp, vízcseppek potyogtak Kim Jaejoong hajából.
A fekete szemeiben láttam magamat. Kidugta a nyelvét, és megnyalta az ajkait.
Azok a hangok eljutottak hozzám az ajkairól akkor.
– Eh……UM……
Nem volt időm gondolkodni, megragadtam a csuklóját, és behúztam őt a fülkébe, bezárva az ajtót. Átöleltem a derekát, és csókolni kezdtem. Az ajkai olyanok voltak, mint a vörös puding; nem, sokkal puhábbak voltak. Ez volt az első alkalmam, hogy megízleljek valami ilyesmit, és mert az érzéseim túl intenzívek voltak; miután egyszer már elkezdtem, nehéz volt leállnom. Türelmetlenül megragadtam az állát, hogy kinyissa a száját. Egy szent helyre léptem be, megízlelve a szédületes ízét. A nyelvem hegye beleütközött az övébe. Azonnal összekevertem a sűrű nyálunkat; éreztem, hogy a kölyök egész teste elgyengült. A kezdetektől fogva nem ellenkezett, és rám bízta a testét, csak békésen lehunyta a szemeit, és az energiáját az ajkaiba koncentrálta. Elégedett vagy? Egy pillanatra megtörtem a csókot, hogy levegőhöz juthassak, mielőtt újra a szájába furakodtam volna; még mindig nem ellenkezett.
Ezúttal nagyon lassan akartam csókolni őt, és kidugtam a nyelvemet, hogy megnyalhassam az ajkait. Én belélegeztem, mikor ő kilélegezte a levegőt, a nyálunk összekeveredett, ugyanott volt, és én lenyeltem őket.
Sokáig csókolóztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése