A végtelennek tűnő éjszaka véget ért; ezzel az idő reggeli napfényt adott nekünk. Úgy éreztem, mintha a fáradtságom jó része enyhült volna, miután legalább egy kicsit kipihentem magam.
Már elmúlt kilenc óra; meglehetősen késő reggel volt Yunho szokásos napirendjéhez képest. De most jelenleg is aludt, markában szorítva a pólóm, és gyerekes arckifejezés ült az arcán, ami mélyen a mellkasomba fúródott.
Nem ébredt fel. Múlt éjjel engem ölelve aludt el, hogy enyhítse az ellentmondásos, nyugtalan szívét, és jelenleg még mindig az álom nyugodt hullámai alatt állt.
Hirtelen gombócot éreztem a torkomban, és a szívemből remegést, ahogy a békés arcát figyeltem. Azon tűnődtem, hogy vajon szép almai voltak-e.
Valamilyen ismeretlen okból a szoba tele volt fénnyel – a lágy fény körülölelt minket, a takaró ismerős melegsége, és a tény, hogy mellettem voltál.
Annak ellenére, hogy a tény, hogy megházasodott, hátrány volt, legalább az igaz, hogy most ketten voltunk a házban.
Óvatosan kimásztam az ágyból Yunho mellől, miközben ezzel a ténnyel vigasztaltam magam.
Átsétáltam a bevásárlószatyraim között, felemelve a karjaimat, hogy kinyújtóztathassam a testemet, majd a szatyrokba túrtam, hogy találjak valamit, amit viselhetek napközben. Megesküdtem volna, hogy vettem néhány hétköznapi ruhát is...
Ez egy olyan dolog volt, amit azért vettem meg, mert képtelen voltam egyszerűen elsétálni a kirakatok mellett. Megtaláltam – egy rózsaszín ing, rajta aranyos figurával.
Egy furcsán eldeformálódott karakter állt felém integetve, ahogyan megragadtam az inget és a vállainál fogva kifeszítettem.
Levéve a szerelést, amire előzőleg voltam büszke, felvettem a rózsaszín inget. Miután nagyjából átfuttattam az ujjaimat a kócos hajamon, hogy megigazítsam, kerestem valamit, amit alulra vehetek. Eszembe jutott, hogy nem vettem magamnak nadrágokat. Biztosan azt gondoltam, hogy nem lenne túl sok lehetőségem felvenni őket.
Nagy elmélkedés után kiosontam a szobából, csak az alsóm volt rajtam. Lesétáltam a lépcsőkön a földszintre, ami még mindig tartogatta a hideg, hajnali levegőt, hogy megkeressem a gardrób szobát.
Körbenéztem a szobában, benézve minden nyitva lévő szekrénybe, mikor egy aranyosnak tűnő komóddal kerültem szembe, ami úgy nézett ki, mintha ahhoz a nőhöz tartozott volna.
Tele volt vékony, mutatós ruhákkal, amit biztosan kényelmesen viselt, mielőtt még a hasa megnőtt volna. Miután átrágtam magam sok pasztell színű ruhán, felfedeztem valamit, amit fel tudtam volna venni.
A gatya, amit találtam, szűk volt, és eleget mutatott ahhoz, hogy elgondolkozzam azon, ahogy ő valaha komolyan viselt-e ilyet. Hezitálás nélkül belebújtattam a lábaimat, majd a tükör elé álltam.
– Bassza meg... Tudhattam volna, miután telezabáltam a pofámat...
Hogy őszinte legyek, az alvás és az evés voltak a kényelmem egyetlen darabkái, miután bekerültem a kórházba, szóval lehetetlen volt, hogy ne hízzak.
De még így is, legalább a combjaim szépek és vékonyak lettek volna...
Karcsúbbak voltak, mint a legtöbb női comb, szépek Yunho dereka körül.
De ebben az állapotban nyilvánvaló volt, hogy úgy néztek volna ki, mint a kilapított palacsinták, ha Yunho dereka köré tekertem volna őket... Nem tudtam nem ideges lenni most.
Fontolgattam az edzés ötletét, de hamarosan elvetettem, rájőve, hogy Yunho valószínűleg nem nagyon örülne neki.
Akkor lehetett, mikor huszonkettő voltam. Szorgalmasan követtem Yunhót az edzőterembe, aki elhatározta, hogy feladja a dohányzást és az alkoholt is, és ugyanakkor odafigyel az egészségére, és végül egyre izmosabb lett, amik hozzám egyáltalán nem illettek. A napon, amikor ezeket a szavakat hallottam a szájából „Őrült ribanc, megint itt vagy, elragadtatva magad”, megfogadtam hogy soha többé még csak be sem teszem a lában az edzőterembe.
Körbefordultam, végigfuttatva a kezeimet a minigatyán, ami alig fedte a fenekem.
Ahogy felhúztam a combom hátuljánál, a hús úgy besüppedt, mint egy pépes, fehér rizstortaszelet. Komolyan, nem vicceltem.
Jobban teszem, ha legalább elmegyek kocogni, ha már edzeni nem megyek, mielőtt még a zsír lógni nem kezd.
A hideg levegő féktelenül a csupasz lábaimnak csapódott. Elhatároztam, hogy a következő alkalommal, mikor vásárolni megyek, biztosan veszek magamnak egy pár rövid gatyát is, Amint elkezdtem felmelegíteni az ételt a tűzhelyen, aminek közelébe nem jutottunk el tegnap este, hogy együnk, benyúltam a hűtőbe, és azon kaptam magam, hogy egy gyümölcsöt rágcsálok. Aish...
Eszembe jutott a nő.
Miután elment, én felvettem a ruháit, és úgy tettem, mintha ő lettem volna.
Szelíden ide kéne hívnom, hogy „Drágám, kész a reggeli”, mikor lejön a lépcsőn? Szemtől szemben kéne ennünk? Könyörögnöm kellene neki, mondván, hogy „Menjünk el egy étterembe ma este, mivel hétvége van”? Vagy próbáljam azzal megteremteni a légkört, hogy „Milyen a bor?”?
– Mi van azzal a ruhával?
Ezeket a szavakat intézte felém, mikor meglátott engem lehajolva, a fejemet a hűtő hűvös mélységébe lógatva.
Mikor lopózott le a lépcsőn ilyen halkan? Magamban dúlni kezdtem, felfújva az arcom ebben a kínos helyzetben.
A szokásomra válaszul összeráncolta a szemöldökét.
Felajánlottam neki a félbevágott ananászt, ami a kezemben volt, és éreztem a számból a gyümölcs illatát.
De ő egyszerűen félretolta a kinyújtott kezemet, és a hűtőhöz ment, hogy kivegyen belőle egy vizesüveget, ami tiszta, zöld folyadékot tartalmazott.
Zöld tea volt, amit Yunho mindig ivott.
– Az Soo Hee nadrágja?
– Igen... A komódjából szereztem, mert túl meleg volt. Illenek rám.
– Illenek, még akkor is, ha híztál.
Nem tudta levenni a szemeit a combjaimról, mikor a teáját kortyolgatva leült. Annak ellenére, hogy nekem úgy tűnt, hogy undorító mennyiségű háj nőtt rám, Yunho úgy nézett ki, mintha számára vonzó vonalaim lettek volna. Lefogadom, hogy észrevette, hogy a derékméretem tegnap óta nőtt, mikor elváltunk egymástól.
Ravaszul nevettem.
– Szerintem is...
Direkt fordultam meg, a mögöttem lévő tűzhelyhez fordulva, összedörzsölve a csupasz lábaimat úgy, hogy a bőr súrlódása egy hallható hangot képezzen. Yunho hangosan húzott ki egy széket az asztaltól.
Szándékosan többet tevékenykedtem a konyhában, mozogva előtte.
Minden alkalommal, ami megragadta Yunho tekintetét, az a fehér combom volt... Milyenek? Még mindig vékonyabbak, mint az övéi annak ellenére, hogy híztam, nem igaz?
– Vedd le...
– He?
– Azt mondtam, vedd le. Minek mászkálsz más ruháiban?
– Nem akarom.
Akkor történt, mikor leraktam elé egy tányérral a gőzölgő levesből. Megrángatta a nadrág korcát, sürgetve, hogy vegyem le.
A mosogató felé fordultam, ahogy elfutottam előle. Lopva magam mögé pillantottam, ahogy letöröltem magamról a levest, ami a kezemre löttyent. Boldogtalan arccal figyelt engem. Amint elzártam a csapot, a víz folyásának hangját az övé követte.
– Megmondtam. Vedd le.
– Megmondtam. Nem akarom.
A hangja közelebbről jött. Már előttem állt, mikor megfordultam, hogy ránézzek. Ahelyett, hogy dühös lett volna, egyfajta pajkosságot árasztott magából.
De még így sem mosolygott. Tudtam, hogy válaszolnom kell a látszólag komoly játékosságára egyaránt megfelelő mennyiségű elfogadással és elutasítással. Ahogy a homlokomat ráncoltam, felfújva az arcomat, mint egy gömbhal, egy hallható csattanással rácsapott a cuki, pufók combomra.
– Ah, hé!
– Miért, mire készülsz ilyesmit viselve?...
– ... Bassza meg... Nem szexi?
– De, az.
Kerültem a tekintetét, beharaptam a szám. Nem tudtam, mit válaszoljak, mikor ilyen határozottan vágta rá a saját válaszát a kérdésemre.
Ahogy a magabiztosságom kezdett elhalni, kihasználta a lehetőséget, hogy elérje a derekamat, és a kezeit a mögöttem lévő pultra tegye. Mind a négy oldalról bekerített.
A fülembe suttogott a mély, rekedt hangján.
– Ne hordd Soo Hee ruháit.
– Olyan szexi... Akkor mit mondasz, mit vegyek fel helyettük?...
Ahogy visszahúztam a vállamat a csikis lehelete elől, megint kihasználva a lehetőséget a fülembe nyalt.
Eltoltam Yunhót, a testem szorosan összehúzódott a váratlan támadástól. De Yunho nem volt hajlandó leállni, mivel öntelt volt. Egy hibátlan férfi volt.
Nem lehetett, hogy olyan könnyen szökni hagyja a prédáját – főleg nem egy olyan finom fogást, mint engem.
– Akkor vagy a legszebb, mikor csak a pólóm van rajtad, semmi más...
– Ja... Tudom... Oké, akkor... Adj egy pólót... Szépen kérlek...
A térdeim mintha össze akartak volna csuklani a nyelve izgatásáról, ahogy a fülembe nyalás határán volt, de soha nem ment túl a fülem peremén.
Remegés futott végig a gerincem mentén.
A füleim a gyenge pontjaim voltak.
Közelebb húzott, és kitartóan kínzott, arra az egy pontra fókuszálva a támadásait, miközben azt mondta, hogy a küzdelmem túl szép volt ahhoz, hogy ellent tudjon állni, mikor a nedves nyelvét a fülembe dugta. De nem csak a füleimet ostromolta.
Egyszerűen túl mohó volt ahhoz, hogy a támadásait csak arra a pontomra koncentrálja, ahol a legérzékenyebb vagyok mind a fájdalomra, mind a gyönyörre.
– Haah...!!
Éreztem, ahogy a hideg levegő hirtelen megrohamozta az alsótestemet, amelyre lenéztem, hogy lássam a nadrágomat az alsómmal együtt élettelenül fekve a bokáimon.
Letérdelve a padlóra határozottan megragadta a csípőmet, és kényszerített, hogy visszavonulót fújjak, hogy az ereje hatására megmutassam a fenekem.
Aztán a kezeit a vékony csípőmön tartva az orrát, ajkait, mindenét betolta a két farpofám közötti apró résbe... És olyan hevesen ostromolt, amennyire akart engem.
Nem azt mondtad tegnap, hogy olyan beteg vagy? Milyen aranyos egy barom.
– Én... Ahh... Szerintem robbanni fogok, Yunho...
Éreztem a fenekemnek nyomódni a hegyes orrát és az érzéki ajkait. A levegővételei nyers hangjai, ahogy a húsomnak csapódtak, őszinték és becsületesek voltak.
Sosem gondoltam volna, hogy a fenekem felajánlása ilyen örömet és élvezetet okozhat nekem. A hátsómon lévő hús, amit Yunho kezei masszíroztak, a péppé válás küszöbén álltak.
Úgy éreztem, mintha az egész területet egyszerre nyomta volna. Egész végig ennyire nagyon kívánt. Úgy tűnt, minta élve akart volna felfalni.
Ahh, ez olyan... olyan jó érzés volt... Azt akartam, hogy elélvezzen.
Sürgetve letolt engem. Az önuralma hiányában, hogy az ágyhoz vagy legalább kanapéhoz elmenjünk, leszorította a vállaimat a konyha padlóján.
Kidugtam a nyelvemet az ajkaim között.
Egyszerre nyitottuk ki a számat, hogy betakarjuk a másikét. Ez egy elég szenvedélyes csók volt ahhoz, hogy a szívünk mélyéről húzza ki a nyögésünket.
Miután kidobta az önuralmának összes nyomát az ablakon, sugárzott a vágy a testéből. Te jó ég, egyetlen egy csókunktól sikerült teljesen begerjednie.
A térdemet finoman az ágyékához dörzsöltem. De természetesen ő ugyanezt tette velem.
Úgy morogva, mint egy oroszlán, fogaival a nyelvembe harapott, mikor egy kivételesen perverz nevetést engedtem ki a csók közben.
Úgy éreztem, mintha a felrepedt szám belseje ki akart volna tépődni, ahogy Yunho folyamatosan szívta. Biztos voltam benne, hogy a nyelvem a kiszakadás határán állt. Mindent szenvedélyesen a szájába szívott.
A nyál, amin az ajkaink osztoztak, volt a legjobb dolog, amit kóstoltam. Ah, túl jó volt.
– Haah... Bassza meg, miért... vagy ilyen édes...
Egy hangosabb cuppanás hallatszott, mikor az ajkaink elváltak egymástól. Láttam, hogy a szemei azt üvöltik „nem bízom benned”, amikor elváltunk.
Te... Te is ilyen vagy, drágám. Mindened – a nyálad, a lélegzeted édes volt. Mindig ilyen finom férfi voltál? Az íze nem csak a kegyetlenségéből és az erejéből állt, hanem vad édességből is, ami elég volt ahhoz, hogy elveszítsem az eszem.
Megragadta az ingem gallérját, és egy mozdulattal széttépte. Csendben feküdtem, szemeim elnyíltak a hitetlenkedéstől a szakadó ruha hangjának hallatán. Felemelte az állát, és pimasz módon rám vigyorgott.
– Mi... a fasz bajod volt azzal az inggel...
– Egy ilyen szituációban, mint ez, neked meglepődést kellene tettetned, hogy milyen erős vagyok.
Ez igaz. Nem volt idő ilyen jelentéktelen dolgokon gondolkodni, mint ez. Csak hálásnak kellett lennem a szerető simogatásáért, ami hamarosan érte a lecsupaszított testemet.
Egyedül voltunk ebben a házban. A tény, hogy ő egy házas férfi volt, teljesen kiment a fejemből. Lefogadom, hogy ő is elfeledte ezt már magáról.
Csak Yunhóra kellett bíznom mindent, aki kész volt felnyalni a csillogó önmagamat.
Boldogság töltött meg azzal fenyegetve, hogy kirobban a fejem búbján, ahogyan bebugyoláltam vele a gondolataimat.
– Hogy érezd az érintéseimet...
– Ah...
A fülem peremét harapdálta, a nyelvét pedig beledugta. Válaszul megfeszítettem a testem. Szorosan a vállaiba kapaszkodtam, tehetetlenül remegtem.
– Hogy nyögj...
– Uhh, huhh…
Úgy belecsípett a mellbimbóimba, mintha csak le akarta volna harapni őket. A gyönyör még az ilyen durva bánásmód közben is kezdett körbetáncolni.
– Hogy sikolts...
– Ah, haah, Yunho, ah, uhh, ahhh…
Elvesztettem minden önuralmamat, mikor a péniszem csapdába esett a forró, nedves szájában.
Az érzés, ahogy a nyelve és az ajkai a tagomat simogatták, bekapva, mint egy nyalókát, olyan jó volt, hogy a könnyeim majdnem a fülemhez folytak.
– ... ez az összes dolgod, miközben csapdában vagy alattam.
Buzgó csókokkal halmozta el a péniszem hegyét.
A kezei irányításával felvánszorogtam a székre. Alázatosan feltártam neki a nyílásomat, pucsítva neki, hogy visszanyomja a csípőmet.
Az arcát a fenekembe temette, és a nyelvét átnyomta a szűk bejáratomon. Remegés futott végig a gerincemen, ahogy a testem ilyen érzékeny pontjait nyalogatta.
Mikor már megfelelően előkészített ahhoz, hogy belém hatoljon, kitágított és bőségesen benyálazott, a bejáratom pedig az igénytől rángatózott, végre összelöktük a csípőinket.
Ah… a makkja olyan kemény volt. Ugyanakkor a bőr bársonypuha volt.
Ez volt az első alkalom, hogy két év után érhettem ezt a nagyszerű érzést; a könnyeim patakzani kezdtek a szemeimből. Már az előtt teljesen meghatódtam, mielőtt esélye lett volna a karjaiba zárni.
A kezei a vállaimra martak. Abban a pillanatban, amikor erősen megragadott, egyszerre éreztem ahogy a testembe nyomult, felnyitva engem... azt a lélegzetelállító érzést.
Még csak szívem sem volt rendesen meghalni, annyira hiányzott.
– Hahh, ah. Ah...!
– Huhh…uh…
– ... Drágám... Ah, ahh! Drágám...
– Ah, mi?... Uhh...
Nyögve hatolt belém teljesen. Aztán egy kissé kihúzódott. Nem felejtett. Vagy még inkább; a teste még mindig emlékezett.
Az összes érzékeny pontomra – mikor hozzájuk ért, hogy megkeresse, melyikből tudja kicsikarni a legintenzívebb reakciót, a pénisze még mindig emlékezett.
Újra megráztam a fejem. Visszatartottam a könnyeimet a gyönyörtől és a kielégüléstől, ahogyan folyamatosan előre nyomult bennem.
– Uhh, ugh, ugh… Ha ezt mondom… Ah, ahh…
– Igen... mit?...
– Azt hiszem... Te, urgh, végül, uh, ahh, megölsz engem... Mert én... túl szép vagyok... Ah!
– Hnn… Eléggé... meg akarlak... ölni most is...
– ... Uhhh... Nem teszed... meg?
– Mi a francról beszélsz, miután így felizgatsz...?
Rövid pihenőt tartott a mozdulatai között, amik előre-hátra löktek engem elég durván ahhoz, hogy a szék csikorogjon a nyomás alatt.
A gyors lökései kitöltöttek, ami annyira jó érzés volt, hogy egy darabig nem tudtam tisztán gondolkodni, miután megállt.
Olyan hangot hallatva másztam le a székről, mintha szenvednék. Miután a súrlódás, vörösre dörzsölte a térdeimet, letérdeltem a padlóra előtte. Ő kuncogott, valószínűleg nagyon jó ötlete támadt azzal kapcsolatban, hogy mit is akartam tenni.
Felnézni az arcára ebből a szögből valóban félelmetesen inspiráló látvány volt. Még az orrlyukad szűk nyílásai is vonzóak, Jung Yunho.
Két kezembe fogtam a tagját. A combjain lévő izmok kezdtek teljesen megfeszülni a szimplán pajkos, izgató érintéseimre.
– Ezzel...
Ahogy ő tette azt velem, visszaadtam a szívességet, csókokat nyomva a pénisze hegyére, ami kibocsátotta az erős férfi esszenciáját, ahogy olyan óvatosan és áhítatosan fogtam, mintha a Szent Grált tartottam volna a kezeimben.
– ...Kérlek verd ki... Jaejoongie aranyos kis farkát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése