– Szóval, ti srácok végül hogyan házasodtatok össze?
Kényelmetlenül fészkelődött a székében. Lefogadom, hogy sosem gondolta volna, hogy ilyesmit fogok kérdezni. Félsz, hogy a saját kis titkaid kiderülnek? A nők olyanok, mint a ravasz rókák! Egyik pillanatban teljesen közvetlenek veled, a másikban meg már feltárják a másik oldalukat előtted, mely tele van titkokkal, amik teljesen érthetetlenné teszik őket!
Talán mert elhatározottnak tűntem, de végül beadta a derekát.
– Uhn... A szüleink akarták.
– Ah... szóval sosem randiztatok?
Őszintén szólva egy fikarcnyit sem lepődtem meg a válaszán.
– A családom nyomása miatt nem volt időnk rá.
– Értem...
Alig vártam, hogy halljak Yunho szerelmi tettjeiről, de kiderült, hogy ez csak egy kiábrándító érdekházasság volt. Azt gondolni, hogy valamilyen különleges ok miatt titkolózott! Unalmas nő. De valamit ez is bizonyított: az állatok valóban olyan lények, melyek könnyen megelégszenek a szexszel. A családi nyomás miatt sietniük kell, gyereket vállalniuk vagy... így próbál meg elfelejteni?
Jung Yunho nője... ő nem teljesen homoszexuális, szóval korábban is voltak más női, és még akkor is lefeküdt néhányukkal, mikor velem volt. Annak ellenére, hogy ez nagyon féltékennyé tett, és az egész szerelmét magamnak akartam, azt szerettem volna, hogy az égész szíve hozzám, és csakis hozzám tartozzon, soha nem akartam róluk tudomást szerezni. Mert akkoriban mindig mellette voltam, szóval még ha meg is próbáltam megállítani a gyerekes bohóckodásommal, végül mindig osztoznom kellett az én Yunhómon velük.
De ő más! Ezalatt a két év alatt, míg nem voltam mellette, Jung Yunho elhagyott engem, és megházasodott! Eltűrtem újra és újra, de ez a határ. Nem érdekel, hogy a felesége vagy hogy terhes, egyszerűen nem bírom tovább!
– Azt hallottam, hogy Yunhónak volt egy első szerelme...
Majdnem megfulladtam a vizemben, és addig köhögtem, míg az arcom ki nem pirult, és a szemeim könnyesek nem lettek. A szemei mintha azt kérdezték volna, hogy „Jaejoong, te tudsz erről, nem igaz?” Töltöttem magamnak még egy pohár vizet. Ha hazudni bűn, akkor szívesen fogadom a büntetésemet. De elrejteni az igazság részét nem számít hazugságnak, igaz?
– Ó... Ő. Ja, ő tényleg gyönyörű! Sápadt bőr, holló haj, vörös ajkak... Ugyanabba az iskolába járt.
– Ah... Veled egy iskolába?
– Igen, az első évünkben... de az a személy Yunho idősebb testvérét szerette először. Ő is tudta.
– Melyik testvért...?
A szemei visszafordultak rám.
– Soo Hee, te sosem találkoztál vele. Ő Jung Eunho, Eunho hyung...
Minden alkalommal, mikor kimondtam a nevét, olyan érzésem volt, mintha a szívem tűzön lett volna. Ez a három szó volt az egyetlen dolog Jung Yunho mellett, ami ilyesmi reakciókat tudott kiváltani belőlem. Jung Eunho. A nő sosem tudott vele találkozni, Eunho hyunggal, aki mindig annyira becsületes és annyira illedelmes volt.
Most, hogy belegondolok, a mostani Yunho sokban hasonlított rá. Vajon tudatosan igyekezett olyanná válni, amilyenné a bátyja akarta, hogy váljon? Annak ellenére, hogy nem tetszett neki a tény, hogy igazán sosem felejtettem el Jung Eunhót, végül ugyanazon az úton kötött ki, mint a bátyja.
– Az a személy először Eunho hyungot szerette, de lassan beleszeretett Yunhóba... Miatta Yunho megváltozott. Az iskolában egy bűnöző volt, tudtad? Mindig sportolási sebek voltak az arcán... egyszer még a kezét is elvágta egy üveg, és nekem kellett tiszta kötést tennem rá...
Elég boldognak tűnt mellettem. A kíváncsisága valószínűleg nagyobb Yunho első szerelme iránt érzett féltékenységénél. Hirtelen nagy felszínességet éreztem, és ezért be akartam verni azt a csinos arcát, mivel mind a ketten ugyanazt éreztük Yunho iránt! Miért nézel rám ezzel a kedves arckifejezéssel?! Próbálsz büntetni?
– Nagyon jól néztek ki együtt! És a lány még azt is mondta, hogy Yunho ujjai gyönyörűek voltak!
A nő tényleg olyan ártatlan teremtés volt, hogy képtelen volt gyanakodni vagy csak elképzelni azt, hogy Yunho első szerelme valójában egy férfi volt. Mint most, még csak nem is álmodott arról, hogy ez a hazudozó előtte, ez a Kim Jaejoong valójában a férje első szerelme!
– Yunho... Ki tudna ellenállni neki?
Az én Yunho egyszerűen ennyire vonzó, érted? Soo Hee? Beleszerettél az én különleges Yunhómba! Mivel ő ilyen kivételes, megöl engem. Mindenkit vonzott, és bárki figyelmét felkeltette, nekem pedig el kellett viselnem a rá vetett szerelmes pillantásokat. Ez nagyon kifárasztott!
– Igen! Ha a férjed átlagosabb lenne, akkor valószínűleg nyugodtabb lennél!
– Provokálsz?
Hagyom, hogy a valódi érzéseim kicsússzanak a nyelvemen, de nem provokállak! Így érzek valójában, mint az első szerelem, aki hamis személyiséggel beköltözött a házadba. Soo Heevel, a feleséggel összehasonlítva, sosem leszek egyenrangú vele. Még ha a szerelem tényezőjét el is viszed, ő még mindig a felesége. És ez azt jelenti, hogy a verseny egyáltalán nem az én javamra áll! Yunho választásán múlik, de ő sosem választaná a nőt... Ma minden szenvedélyemmel és szépségemmel el fogom őt csábítani!
– Jaejoong, nagyon szerencsésnek érzem magam...
Mit próbálsz mondani? Ha így mosolyogsz, nagyon kényelmetlenül érzem magam. Ha van valami, amit el akarsz mondani nekem, akkor mondjad!
–... hogy ő a férfi, akivel le fogom élni az életemet...
És akkor? Még ha nem is mond el nekem mindent, tudom, hogy miről van szó. Yunho nem olyasvalaki, akihez könnyű közel kerülni, és ha meg is becsüli a családját, mégse különösen értékeli a gyönyörű nőket. Mint ahogyan korábban gondoltam, jó apa lesz, de sosem fog jó férjjé válni.
Még ha szerelmes is Yunhóba, ő csak egy másik ember, akit a fényűző életéhez felhasznált. Miután Yunho elmegy dolgozni, ő óhatatlanul magányosnak érzi magát ebben a hatalmas kastélyban, és talán kissé depressziós is. Az a gyönyörű, de magányos sziluett a saját, múltbéli énemre emlékeztetett. Várjunk, miért vannak ilyen gondolataim?
Milyen szegény teremtés! Soo Hee-ah... Te sosem fogod megérteni, hogy valójában milyen szánalmas vagy! Hogy egy ilyen állapotban végezted, megváltás nélkül!
Az idő majd magáért fog beszélni! Ráveszem a férjedet, hogy újra beleszeressen a holló hajamba, és még egyszer úgy pusziljon bele, mint ahogy mindig tette. A gyönyörű arcomat és számat arra fogom használni, hogy olyan helyeken elégítsem ki, amikről te sosem tudtál...
Ah... Elvégre én vagyok a legjobb, ha aegyóra kerül a sor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése