Résnyire nyitott szemekkel hunyorogtam, egy pillanatra elvakított a reggeli napfény. Hallottam a csap folyásának halk hangját. Már reggel van? Úgy éreztem, mintha csak pár órát aludtam volna, és a szemeim teljesen feldagadtak. Bizonytalanul tapogatóztam az órám körül, aztán megnéztem – tíz óra.
Yunho tényleg nem volt a szobában, és teljesen egyedül hagyott a hatalmas ágyban, ami úgy tűnt, össze lett gyűrve. Hangosan tüsszentettem, a könnyek csípték a szemeimet, ahogy szemügyre vettem a környezetem. Yunho inge még mindig az éjjeliszekrényen volt és a kabátja is – a holmijainak látványa megnyugtatott. Lehámoztam magamról a takarót, és felültem az ágyban, de aztán szinte azonnal fel is ugrottam. Áú! Eltántorogtam a tükörig, közben minden lépéssel belém hasított a fájdalom, majd megnéztem benne a fenekemet.
– Férjemuram... Ugye nem gyűlölsz?
Még ha meg is lepődtem a korbácsolásának erősségén, a sebek nem tűntek komolynak, de mégis... A fenekem vörös lenyomatoktól volt csíkos, amiket durva módon az övével csinált... annyira kínos. Halkan kuncogtam, nem tudtam visszafogni magam. Észrevéve, hogy a közeli váza friss virágokkal volt teli, leszakítottam egyet, és a hajamba raktam, aztán visszamentem a tükörhöz, hogy megcsodáljam a tükörképem. Vajon melyik a szebb, én vagy a virág?
Éppen megtapogattam volna a virágokat, mikor a váza mellett egy üzenetet pillantottam meg. Felkaptam, és hangosan elolvastam.
„Remélem, nem fogsz sírni, amíg nem leszek itt. Mivel nincs semmid, amit felvehetnél, veszek pár ruhát neked. Hamarosan megyek. – Oppa”
Nem te voltál az, aki letépte a ruháimat?... De...
Ah... Azt írta, „Oppa”! Oppa...
...Oppa...Oppa...
– Hahahahahahha!!!
Fogtam az üzenetet, és addig nevettem, míg úgy nem éreztem, hogy megszakadok. Még mindig úgy kezel, mint egy gyereket... ah, végül is Yunho tényleg bolondul értem!
A párás fürdőszobába léptem. A kád televolt vízzel, szóval beledugtam a lábujjamat, hogy megnézzem a hőmérsékletét. Kellemes volt. A gondoskodó férjem még a vizet is a legmegfelelőbb hőmérsékletre állította be nekem! Egy finom csókkal kell megjutalmaznom, ha visszatért. Beszálltam, és majdnem el is aludtam, de aztán a fenekem a kádnak dörzsölődött, ahogy előrébb csúsztam benne. Jaj! Férjuram... Most visszaszívom. Nem kapsz csókot, mikor visszajössz!
A testem ellazult a vízben, és amikor már elaludtam volna, az ajtó kitárult. Yunho levette a veríték áztatta ingét, ahogy besétált, és láthattam, hogy az inge teljesen átázott. Azt hiszem, az én Yunhóm is utálja a nyarat.
– Csatlakozol, szerelmem...?
– Túl meleg, a víz túl meleg!
Bár a víz hőmérséklete állítható, valószínűleg jobban utálja a hőséget, mint én. Kibújt a nadrágjából, és a csap mellé tette a ruháit, aztán a zuhanyfülkéhez ment. A fülke falai üvegből voltak; mindent láthattam.
Az államat megtámasztottam a kezeimen, miközben a testét csodáltam. A végtagjai hosszúak és vékonyak, a vállai szélesek, és még az is, ahogy a sampont a hajára tette, annyira szexi volt! Ah... Hogy a francba találhatnék hozzá hasonló férfit?
Miközben ő besamponozta a haját, én kiszálltam a kádból, és a zuhanyzókabinon kívül álltam meg. A testem furcsán nehéz volt – valószínűleg a fürdés miatt. Mikor elkészült, megragadott egy törölközőt, hogy megszárítsa a haját, közben én dörömbölni kezdtem az üvegajtón. Meglepettségtől tágra nyílt szemekkel fordult felém, a párás üveg tükrözte az elázott testét. Összepréseltem az ajkaimat.
Ahogy a másik oldalról stírölt, egy puszit leheltem az üvegre, mintha meg akarnám csókolni őt. Chu! Édesen elmosolyodtam, és ő visszamosolygott. A törölközőt a vállára terítve előrehajolt, lehunyta a szemeit, és ajkait az ajtóra helyezte oda, ahol az én ajkaim voltak. Úgy éreztem, mintha a vékony üveglap eltűnt volna kettőnk közül, és éreztem az ajkai melegét is. Annyira aranyosan hajoltam oda, amilyen aranyosan csak tudtam, és addig mosolyogtam, míg a szemeim vékony félholdakká nem alakultak, miközben ő az üvegen keresztül megsimogatta az ajkaimat. Hogy tudtam ilyen egyszerű dologtól, mint ez, olyan vadul elpirulni?
A dereka köré tekerte a törölközőt és kisétált, közben a kezével húzni kezdett, és benyomott a fürdőkádba. Aztán belépett, egy jelentős habmennyiséget kinyomva megragadta a szivacsot. Mint egy gyerekét fürdető anya, Yunho elkezdett mindenhol átdörzsölni. Csikis! Fészkelődtem, közben teljesen összehaboztam őt, ahogy próbáltam elmenekülni, míg ő megparancsolta, hogy maradjak nyugton. Végül sikerült szabadulnom, és a kád túloldalára menekültem.
– Aigoo!
– Rossz fiú! Maradj ott, ne mozogj!
Körbekergetett a kádban, de elkapott, szóval nem volt más választásom, mint leülni, és hagyni beki, hogy tisztára mosson. Igazi kínzás! Végül a sampon a szemembe ment, szóval szánalmas nézéssel, vörös szemekkel löktem el. Ösztönösen hajolt, hogy megcsókoljon. Mikor kiszálltunk a kádból, hogy leöblítsük a szappant, viselkedtem, és megengedtem, hogy megmossa a hónaljamat és a lábamat, de mikor a térdhajlatomhoz ért, az egész testem elzsibbadt.
– Ez csikis...
– Hm?
– Olyan, mintha felizgatnál...
A zuhanyzás után egy nagy, szőrös törölközővel megtörölt, de nem volt hajlandó a szemembe nézni. Csípőre tett kezekkel egy „Bármit teszel velem, szeretem” arckifejezéssel néztem rá. Hm, most mit fog csinálni?
– Férjemuram... Ugye nem gyűlölsz?
Még ha meg is lepődtem a korbácsolásának erősségén, a sebek nem tűntek komolynak, de mégis... A fenekem vörös lenyomatoktól volt csíkos, amiket durva módon az övével csinált... annyira kínos. Halkan kuncogtam, nem tudtam visszafogni magam. Észrevéve, hogy a közeli váza friss virágokkal volt teli, leszakítottam egyet, és a hajamba raktam, aztán visszamentem a tükörhöz, hogy megcsodáljam a tükörképem. Vajon melyik a szebb, én vagy a virág?
Éppen megtapogattam volna a virágokat, mikor a váza mellett egy üzenetet pillantottam meg. Felkaptam, és hangosan elolvastam.
„Remélem, nem fogsz sírni, amíg nem leszek itt. Mivel nincs semmid, amit felvehetnél, veszek pár ruhát neked. Hamarosan megyek. – Oppa”
Nem te voltál az, aki letépte a ruháimat?... De...
Ah... Azt írta, „Oppa”! Oppa...
...Oppa...Oppa...
– Hahahahahahha!!!
Fogtam az üzenetet, és addig nevettem, míg úgy nem éreztem, hogy megszakadok. Még mindig úgy kezel, mint egy gyereket... ah, végül is Yunho tényleg bolondul értem!
A párás fürdőszobába léptem. A kád televolt vízzel, szóval beledugtam a lábujjamat, hogy megnézzem a hőmérsékletét. Kellemes volt. A gondoskodó férjem még a vizet is a legmegfelelőbb hőmérsékletre állította be nekem! Egy finom csókkal kell megjutalmaznom, ha visszatért. Beszálltam, és majdnem el is aludtam, de aztán a fenekem a kádnak dörzsölődött, ahogy előrébb csúsztam benne. Jaj! Férjuram... Most visszaszívom. Nem kapsz csókot, mikor visszajössz!
A testem ellazult a vízben, és amikor már elaludtam volna, az ajtó kitárult. Yunho levette a veríték áztatta ingét, ahogy besétált, és láthattam, hogy az inge teljesen átázott. Azt hiszem, az én Yunhóm is utálja a nyarat.
– Csatlakozol, szerelmem...?
– Túl meleg, a víz túl meleg!
Bár a víz hőmérséklete állítható, valószínűleg jobban utálja a hőséget, mint én. Kibújt a nadrágjából, és a csap mellé tette a ruháit, aztán a zuhanyfülkéhez ment. A fülke falai üvegből voltak; mindent láthattam.
Az államat megtámasztottam a kezeimen, miközben a testét csodáltam. A végtagjai hosszúak és vékonyak, a vállai szélesek, és még az is, ahogy a sampont a hajára tette, annyira szexi volt! Ah... Hogy a francba találhatnék hozzá hasonló férfit?
Miközben ő besamponozta a haját, én kiszálltam a kádból, és a zuhanyzókabinon kívül álltam meg. A testem furcsán nehéz volt – valószínűleg a fürdés miatt. Mikor elkészült, megragadott egy törölközőt, hogy megszárítsa a haját, közben én dörömbölni kezdtem az üvegajtón. Meglepettségtől tágra nyílt szemekkel fordult felém, a párás üveg tükrözte az elázott testét. Összepréseltem az ajkaimat.
Ahogy a másik oldalról stírölt, egy puszit leheltem az üvegre, mintha meg akarnám csókolni őt. Chu! Édesen elmosolyodtam, és ő visszamosolygott. A törölközőt a vállára terítve előrehajolt, lehunyta a szemeit, és ajkait az ajtóra helyezte oda, ahol az én ajkaim voltak. Úgy éreztem, mintha a vékony üveglap eltűnt volna kettőnk közül, és éreztem az ajkai melegét is. Annyira aranyosan hajoltam oda, amilyen aranyosan csak tudtam, és addig mosolyogtam, míg a szemeim vékony félholdakká nem alakultak, miközben ő az üvegen keresztül megsimogatta az ajkaimat. Hogy tudtam ilyen egyszerű dologtól, mint ez, olyan vadul elpirulni?
A dereka köré tekerte a törölközőt és kisétált, közben a kezével húzni kezdett, és benyomott a fürdőkádba. Aztán belépett, egy jelentős habmennyiséget kinyomva megragadta a szivacsot. Mint egy gyerekét fürdető anya, Yunho elkezdett mindenhol átdörzsölni. Csikis! Fészkelődtem, közben teljesen összehaboztam őt, ahogy próbáltam elmenekülni, míg ő megparancsolta, hogy maradjak nyugton. Végül sikerült szabadulnom, és a kád túloldalára menekültem.
– Aigoo!
– Rossz fiú! Maradj ott, ne mozogj!
Körbekergetett a kádban, de elkapott, szóval nem volt más választásom, mint leülni, és hagyni beki, hogy tisztára mosson. Igazi kínzás! Végül a sampon a szemembe ment, szóval szánalmas nézéssel, vörös szemekkel löktem el. Ösztönösen hajolt, hogy megcsókoljon. Mikor kiszálltunk a kádból, hogy leöblítsük a szappant, viselkedtem, és megengedtem, hogy megmossa a hónaljamat és a lábamat, de mikor a térdhajlatomhoz ért, az egész testem elzsibbadt.
– Ez csikis...
– Hm?
– Olyan, mintha felizgatnál...
A zuhanyzás után egy nagy, szőrös törölközővel megtörölt, de nem volt hajlandó a szemembe nézni. Csípőre tett kezekkel egy „Bármit teszel velem, szeretem” arckifejezéssel néztem rá. Hm, most mit fog csinálni?
– Hogy tudsz megütni valami nagyon szépet?
– Te kérted!
– Hmph... de nekem mindegy, még ha bele is halok, mivel te vagy az, aki megüt...
Hirtelen a légkör feszültté vált, és Yunho dühösnek tűnt. Hasonlít egy koalára, mikor vizes a haja. Váratlanul megragadta a derekamat, és elégedetlenül bámulva, erősen megcsípte a combomat. Megpróbáltam megcsókolni, de olyan messzire tolta a fejem, amilyen messzire csak tudta. Mi a baja?
– Te kérted!
– Hmph... de nekem mindegy, még ha bele is halok, mivel te vagy az, aki megüt...
Hirtelen a légkör feszültté vált, és Yunho dühösnek tűnt. Hasonlít egy koalára, mikor vizes a haja. Váratlanul megragadta a derekamat, és elégedetlenül bámulva, erősen megcsípte a combomat. Megpróbáltam megcsókolni, de olyan messzire tolta a fejem, amilyen messzire csak tudta. Mi a baja?
– Élvezed, ha annyira megvernek?!
– Ah!!
Könnyűszerrel átlendített a válla felett, és fenekelni kezdett, megütve azokat a helyeket, ahol tegnap megsebzett.
– Ó? Tegnap még pehelykönnyű voltál, mikor felkaptalak!
– Nem te vagy az egyetlen, aki mindig kismalacnak hív?!
– De még mindig olyan szép vagy, mint egy kismalac!
Úgy faltam fel a kajámat, mint egy disznó... Az egyetem alatt Yunho olyasmiket szólt be, hogy „Ekkora étvágy egy ilyen kicsi szájnak, hogyan lehetsz mégis aranyos?”. És onnantól kezdve tényleg egy rózsaszín kismalaccá váltam, hónapról hónapra hízva, míg nem olyanokat mondott, mint „Hű... Meghíztál!”. Ezzel szemben Yunho arca napról napra soványabb lett.
– Később itt lesz a szobaszerviz, szóval öltözz fel!
– Ah!!
Könnyűszerrel átlendített a válla felett, és fenekelni kezdett, megütve azokat a helyeket, ahol tegnap megsebzett.
– Ó? Tegnap még pehelykönnyű voltál, mikor felkaptalak!
– Nem te vagy az egyetlen, aki mindig kismalacnak hív?!
– De még mindig olyan szép vagy, mint egy kismalac!
Úgy faltam fel a kajámat, mint egy disznó... Az egyetem alatt Yunho olyasmiket szólt be, hogy „Ekkora étvágy egy ilyen kicsi szájnak, hogyan lehetsz mégis aranyos?”. És onnantól kezdve tényleg egy rózsaszín kismalaccá váltam, hónapról hónapra hízva, míg nem olyanokat mondott, mint „Hű... Meghíztál!”. Ezzel szemben Yunho arca napról napra soványabb lett.
– Később itt lesz a szobaszerviz, szóval öltözz fel!
– Semmiképpen sem!
– Légy jó, és hallgass rám!
– Edd ezt! Vedd fel ezt! Mi vagyok én, a kutyád?!
Letett az ágyra, és kiengedett egy hangos sóhajtást. Felkapta a szatyrokat a kanapéról, és nekem adta őket, tele voltak ruhákkal, amiket elszaladt megvenni. Átöleltem egy párnát, és keresztbe raktam a lábaimat, közben átnéztem a ruhákat.
Ah! Az összes a kedvenc márkám! Emlékezett, miket szerettem hordani, mikor együtt éltünk, és a kedvenc színeimre is. Első ránézésre Yunho egy tipikus hímsovinisztának tűnt, aki mindent megtart magának, de miután járni kezdtünk, nagyon figyelmes lett, szóval figyelembe vette az összes apró dolgot – ez az egyik oka annak, hogy beleszerettem. Mindig időt és energiát szánt arra, hogy a szeretője még gyönyörűbb legyen, Jung Yunho a ragyogó példa a világ összes férfijának!
Tényleg sokat gondolkodott ezen! Ahogy kibontottam az utolsó szatyrot, teljes magabiztosság kúszott fel az arcára. Egy világos rózsaszín ing, és ahogy közelebbről megnéztem, feltűnt, hogy csíkos is, és az ujjak szélei fehérek, ami tökéletesen illett a rózsaszínhez. Mikor kihúztam, egy ugyanolyan inget találtam alatta...
– Mi ez, páros ing?
Majdnem halálra nevettem magam, a nevetésem éles hangja betöltötte az egész szobát, ahogy ő a kék, csíkos ingét ingerülten a sarokba vágta...
– Idióta! Nekem is kínos volt megvennem! Szóval fejezd be a nevetést...
– Aha! Oppa, te... hahahaha..!!
– Akkor ne vedd fel! Te... aish... idióta!
A könnyek végigfolytak az arcomon, ahogy lehajoltam felvenni a kék inget. Ő a sarokban duzzogott, közben egy párnát ölelt, de az arckifejezése jelentősen megenyhült, mikor odamentem hozzá. Bár a méret túl nagy, ez egy nagyon szép ing! Erre gondolva én, Kim Jaejoong, rábízom magam erre az elragadóan együgyű Jung Yunhóra... Ah, olyan nagyszerű érzés élni!
Letérdelt elém, és megpuszilta a lábam, és a szívem kihagyott egy ütemet. Felemeltem a lábam, és az ujjamat a jóképű arcába toltam, ő pedig a homlokát ráncolta. Hallva, a kuncogásom, megragadta a lábfejemet, és az ujjamat a szájába vette...
– Öltözz fel, manura*!
Ah... az a szó! Bár régen hallottam utoljára, hogy így hív, mégis annyira mélyen megindított, mint mindig. Mikor középiskolások voltunk, körülöttem mindenki a „8. osztály szépségének” hívott, kivévd Jung Yunhót. Minden nap a kapunál várt rám, azt kiabálva, hogy „Ide! Manura!”, és a hangos barátai macska hívásai és fütyülései közepette felmásztam mögé motorára. Akkor annyira el akartam rejteni az arcomat, és elfutni! A Kim Jaejoong, aki mint a gyönyörű felesége, helyet szerzett magának Jung Yunho szívében... Néha annyira hiányoznak azok a napok!
– Légy jó, és hallgass rám!
– Edd ezt! Vedd fel ezt! Mi vagyok én, a kutyád?!
Letett az ágyra, és kiengedett egy hangos sóhajtást. Felkapta a szatyrokat a kanapéról, és nekem adta őket, tele voltak ruhákkal, amiket elszaladt megvenni. Átöleltem egy párnát, és keresztbe raktam a lábaimat, közben átnéztem a ruhákat.
Ah! Az összes a kedvenc márkám! Emlékezett, miket szerettem hordani, mikor együtt éltünk, és a kedvenc színeimre is. Első ránézésre Yunho egy tipikus hímsovinisztának tűnt, aki mindent megtart magának, de miután járni kezdtünk, nagyon figyelmes lett, szóval figyelembe vette az összes apró dolgot – ez az egyik oka annak, hogy beleszerettem. Mindig időt és energiát szánt arra, hogy a szeretője még gyönyörűbb legyen, Jung Yunho a ragyogó példa a világ összes férfijának!
Tényleg sokat gondolkodott ezen! Ahogy kibontottam az utolsó szatyrot, teljes magabiztosság kúszott fel az arcára. Egy világos rózsaszín ing, és ahogy közelebbről megnéztem, feltűnt, hogy csíkos is, és az ujjak szélei fehérek, ami tökéletesen illett a rózsaszínhez. Mikor kihúztam, egy ugyanolyan inget találtam alatta...
– Mi ez, páros ing?
Majdnem halálra nevettem magam, a nevetésem éles hangja betöltötte az egész szobát, ahogy ő a kék, csíkos ingét ingerülten a sarokba vágta...
– Idióta! Nekem is kínos volt megvennem! Szóval fejezd be a nevetést...
– Aha! Oppa, te... hahahaha..!!
– Akkor ne vedd fel! Te... aish... idióta!
A könnyek végigfolytak az arcomon, ahogy lehajoltam felvenni a kék inget. Ő a sarokban duzzogott, közben egy párnát ölelt, de az arckifejezése jelentősen megenyhült, mikor odamentem hozzá. Bár a méret túl nagy, ez egy nagyon szép ing! Erre gondolva én, Kim Jaejoong, rábízom magam erre az elragadóan együgyű Jung Yunhóra... Ah, olyan nagyszerű érzés élni!
Letérdelt elém, és megpuszilta a lábam, és a szívem kihagyott egy ütemet. Felemeltem a lábam, és az ujjamat a jóképű arcába toltam, ő pedig a homlokát ráncolta. Hallva, a kuncogásom, megragadta a lábfejemet, és az ujjamat a szájába vette...
– Öltözz fel, manura*!
Ah... az a szó! Bár régen hallottam utoljára, hogy így hív, mégis annyira mélyen megindított, mint mindig. Mikor középiskolások voltunk, körülöttem mindenki a „8. osztály szépségének” hívott, kivévd Jung Yunhót. Minden nap a kapunál várt rám, azt kiabálva, hogy „Ide! Manura!”, és a hangos barátai macska hívásai és fütyülései közepette felmásztam mögé motorára. Akkor annyira el akartam rejteni az arcomat, és elfutni! A Kim Jaejoong, aki mint a gyönyörű felesége, helyet szerzett magának Jung Yunho szívében... Néha annyira hiányoznak azok a napok!
* manura = feleségem. Ezt a kifejezést a férfiak használják a középkorú feleségeikre utalva, bár a fiatal férjek is tréfálkoznak ezzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése