Egyáltalán nem volt étvágyam, mindent, amit ettem, kihánytam. A doktor diagnózisa neurogén gyomorhurut volt, és azt tanácsolta, hogy aludjak eleget, és álljak pozitívan a dolgokhoz. Lehajtottam a vécéülőkét, keményen próbálkoztam csillapítani légzésem, aztán remegő kezekkel mentem kiöblíteni a számat, és megmosni az arcomat.
Jinho hyung kísértő szavai és azok az undorító ételek addig hánytattak, míg nem semmi sem maradt a gyomromban. Miközben hideg vizet folyattam végig a bőrömön, próbáltam rendezni az érzelmeimet. Mikor felnéztem a tükörbe, Yunhót vettem észre, ahogy sötét, mogorva arckifejezéssel az arcán a mögöttem lévő falnak dőlt, és én egyből visszatértem az életbe.
Felé fordultam, és belétöröltem a kezeimet. Kinyúlt, és letörölte a vizet az arcomról.
– Mi a franc történt?
– Uh...
– Miért nem mondasz semmit? Abban a pillanatban, amint meglátsz, megváltozik az arckifejezésed... Mit próbálsz elmondani nekem? Mi történt veled?
– Semmi... Csak elmentem ebédelni.
– Ne idegesíts! Azonnal mondd meg, hogy mi történt!
Eltűrte a nedves frufrumat, és az szája közelebb mozdult az enyémhez, így természetesen csókolózni kezdtünk. Annak ellenére, hogy csak kiöblítettem a számat, még mindig éreztem az epe keserű ízét az ajkaimon, és a szájába nyögtem...
– Te... megint sírtál?
–... Hadd csókoljalak meg...
– Mi?... Ha csak nyávogsz nekem, nem fog történni semmi...
Abban a pillanatban a szavak szükségtelenek voltak. A nyaka köré fontam a karjaimat, és folytattam a csókolását, kidugtam a nyelvem, hogy megnyaljam az alsó ajkát. Hirtelen a számba tolta a nyelvét – annyira édes! Türelmetlenül a pultra rakott; úgy tűnt, többé képtelen fékezni magát. Ott ültem, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, testünket szorosan egymásnak préseltük. Levettem a szemüvegét, és a zsebébe raktam, majd folytatta a csókolásom; először az arcom két oldalát, aztán az állkapcsomat a fülem mellett. Az érzékeny bőröm bizsergett a kétségbeesett légzésének nyomán, és a nyelvével végignyalt a nyakamon, én pedig nem már tudtam visszatartani a nyögéseimet. A kezei a védtelen lágyékom minden részét érintették.
Ahogy brutálisan kibontotta a nadrágomat, és a lábaim szorítása a dereka körül erősödött, valaki bejött...
A középkorú férfi volt, aki a mellettem lévő asztalnál ült...
– Ah...
–...Uh...
Yunho teljesen ignorálta az idegent, szemeit rajtam tartotta, megkérdezve, hogy nekem ez rendben van-e. Bólintottam, és a fejemet a vállára ejtettem, próbálva lecsillapítani a vágyamat. Gyengéden megveregette a hátam...
– Befejezzük ezt valahol máshol...?
– Igen... Keressünk egy helyet, ahol ki tudlak elégíteni...
A gatyámban lévő sátorra meredt, közben nem felejtett el ilyen csábító szavakat használni, hogy csipkelődjön. Csak mosolyogni tudtam zavaromban; ez nagyszerű érzés! Miután fizettünk, elhagytuk a kávézót, majd beszálltunk a BMW-jébe, hogy egy olyan helyre menjünk, amit túlságosan jól ismertem, de nem mondtam semmit. Nem! Nem akarok odamenni! Pontosan a nagybátyja – aki mindig próbált szétszakítani bennünket – hotelje előtt állt le a kocsival. Nagyon elismerem Yunho bátorságát! Semmi sem állíthatja meg ezt a férfit!
Amint bejelentkeztünk, és a liftre várva fogtuk egymás kezét, a nagybátyja előttünk lépett ki a szerkezetből. Egy mogorva pillantást vetett ránk. Yunho üdvözlésként bólintott neki, miközben én a háta mögé bújtam, és a férfit néztem, ahogy pár vendéget küldött ki ugyanabból a liftből. Ugyanazzal a lifttel ment fel, amivel mi is, mindannyiunk megnyomta azt a gombot, ahová menni akartunk. A nagybácsim mögött továbbra is fogtuk egymás kezét. Már megöregedett, de még mindig energikusnak tűnt. Talán az egyetlen dolog, mai aggasztja, az a létezésem. Nagybácsi vetett rám egy pillantást, aztán Yunhóhoz fordult beszélni...
– Miért hoztad el?
– Borzasztóan sajnálom!
Végül Yunho még mindig megválaszolta a kérdéseit...
– Mert nincs annyi időm, hogy elvigyem ebédelni...
– Milyen kínos!
Nem láttam az arckifejezését, mivel Yunho mögött álltam, de ezt nem bírtam tovább elviselni. Yunho meghajolt, és elnézést kért, amiért olyan alázatos hangot ütött meg, és a nagybátyja önelégült arckifejezése...
– Saját akaratomból mentem el ebédelni, szóval miért szidod le Yunhót?! Még ha a nagybátyja is vagy, nincs jogod így leszidni őt! Jung Yunho! Miért kérsz tőle elnézést? Nagybácsi! Szidj le engem, ha akarsz, hibáztass, amit csak akarsz, de kérlek, ne szidd le Yunhót!
– Kim Jaejoong...
Yunho fenyegető hangja leállított, és megragadta a kezemet. Gyerünk! Itt várok! Hívj elmebetegnek! Mikor nagybácsi kinyitotta a száját, a lift megállt, de nem úgy tűnt, mintha azonnal ki akart volna szállni...
– Tisztázzunk valamit! Csak azért, mert nem állítottunk meg titeket, nem azt jelenti, hogy elfogadjuk a kapcsolatotokat! Ha a nővérem kettőtökre gondol, még enni sem tud, és én sem vagyok jobb...
A pillantása végigfutott az arcomon, és megállt Yunhón mintha csak visszafogta volna magát attól, hogy mondjon valamit. De aztán a szája sarka megrándult, és ettől annyira jól éreztem magam, hogy Yunho karjába csimpaszkodtam...
– Kéz a kézben fényes nappal... mit fognak mások gondolni? Eszetlen idióták!
A liftajtó kinyílt, és a férfi végre elment. Yunho a derekamra tette a kezét, ah... ez egy kicsit boldoggá tett! Valahogy olyan érzés volt, mintha néma beleegyezést adott volna nekünk, és a hangulatom jelentősen jobbá vált. Bár Yunho csak megkorholt, és kissé kényelmetlen helyzetbe hozott, de végül is az a személy mégis csak a rokona volt, szóval nem kellett volna efféle kellemetlen helyzetbe hoznom...
Amint a szobánkba értünk, egyből elmentem zuhanyozni. Mivel teljesen leizzadtam, kényelmetlenül éreztem magam, és alaposan lemostam magam, előrevetítve, hogy ezek után mi fog történni. Még fogat is mostam! Mikor kijöttem a fürdőből, ő már levette az ingét, és az ágyon feküdt. Teljesen kimerültnek nézett ki, és úgy tűnt, hogy elaludt... Kibújtam a fürdőköpenyemből, és a hasára ültem. Mikor megérezte a súlyt, összeráncolta a homlokát, és kinyitotta a szemeit, majd kuncogott, mikor megpillantott.
Lehajoltam, hogy jobban megnézzem a vidám arcát, kinyúlva, hogy megsimogassam azt. A haja hosszabbnak tűnt, elég hosszúnak, hogy eltakarja a fél arcát. Mikor felnéz, egy heget vehetsz észre a szeme alatt, egy gyerekkori sérülésből maradt. Nehéz észrevenni, míg meg nem vizsgálod az arcát. Mi van, ha mindig ilyen marad?
Ujjbegyeimmel megérintettem az orrnyergét. Miért néz ki ilyen jól? Nem tudtam mit tenni, elnevettem magam...
– Az orrod nagyon jól néz ki... és még ott lent is nagy és szép vagy...
–......
– Nem hazudok...
Anélkül mosolygott, hogy bármit is mondott volna – nem ezt a reakciót vártam... Lustán lefeküdtem mellé az ágyra. Egyszerűen annyi, hogy lefeküdhettem mellé, és hallhattam a légzését, boldoggá tett. Annak ellenére, hogy nagyon fáradtnak tűnt, hogy akarhatott aludni, mikor ilyen vonzó, illatos és meztelen gyönyörűség, mint én, volt mellette? Sértettnek éreztem magam!
– Aludni akarsz...?
–...Mm... Igen...
Meg tudtam állapítani az elkent válaszából, hogy már félálomban volt... A kezei körülbelül a derekam alatt tapogatóztak, aztán kinyitotta a vékony szemeit, és rám meredt.
– Semmi sincs rajtad...
Nagyon kimerültnek hangzott...
– Fáradtnak tűnsz...
– Pár napja megállás nélkül dolgozom...
– Ah...
– Nem tudom... Ez...Nagyon sok munkám van, amit meg kell csinálnom, és ez sosem ér véget...
– Hazug... Csak öregszel... haha!
Nevetett, és a karjai közé húzott, aztán hátranyúlt, hogy megmasszírozza a hátát. Valószínűleg fáj, igaz? Újra lehunyta a szemeit... Tényleg nem fog fürdeni? A párnába temette az arcát, szóval nem tudtam kivenni a fojtott válaszát. Meg kellett csikiznem őt, és elkísérni a fürdőbe mielőtt a fáradt arcával még elbotlott volna.
Elővettem a telefonját, és azon töprengtem, hogy fel kellene-e hívnom a nőt. Mondjam azt, hogy a férjeddel vagyok egy hotelben? Vagy hogy találkoztam néhány régi baráttal, szóval nem megyek haza? Egyáltalán miért próbálok magyarázkodni? Tch! Felejtsd el!
Jó, ha most nem tudsz semmiről, mivel egyszer úgyis rájössz mindenre. Kikapcsoltam a telefonját... Azonnal visszaájult az ágyba miután végzett, mellém heveredett, és megfogta azt a kezemet, amin a gyűrűje volt. Megfordult, hogy megnyomkodj a hátát, és a fürdőköpenye lazára volt kötve...
A vállai merevnek tűntek, a nedves hajából még mindig csöpögött a víz, végigfutva az izmain és lapockáin. Ugyanazon az útvonalon masszíroztam végig a hátát, végül a vesetájánál kötöttem ki. Yunhónak még a feneke is szép...
– Milyen érzés...?
– Mi milyen érzés...? Itt...
– Mm... Nem tudom, de meg akarom tudni...
Pajkosan végigcsúsztattam a bejáratán az ujjamat, ő pedig megfordult, hogy óvatossággal a szemeiben rám nézzen. Emlékszel arra, mikor egyszer te voltál a passzív? Akkor folyamatosan panaszkodtál a fájdalomról... szóval oda tudnád nekem adni a tested úgy, mint akkor? Nem tudsz nekem nemet mondani, nem igaz? Nem számít, mit kérek, te megígéred nekem... és szeretsz...
– Berakhatom...?
Nem válaszolt, szóval az aranyos orrhangommal próbálkoztam.
– Egyszer felül szeretnék lenni, Yunho...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése