– Rendben, akkor...
Ahogy megpróbált közömbösen válaszolni nekem, egyszerűen túl aranyos volt! A beleegyezésével a lábai közé préseltem magam, és egyenesen belemerültem mindenféle előkészítés nélkül. Az ő bejárata nem volt hozzászokva a behatoláshoz, mint az enyém, szóval biztosan fájt neki, de nem tolt el engem. A fájdalomtól összeszorította a fogát, halk hörgések szöktek ki a száján, ahogy próbálta elviselni ezt. De a behatolás nekem elég volt ahhoz, hogy teljesen leizzadjak, és kimerülve ráomoljak. Nevetni kezdett rajtam...
– Ha… ez nem olyasmi, amit bárki meg tud csinálni, eh?
– Aigoo… Nagyon fáradt vagyok, mert nagyon szűk vagy…
– Mi a… Miért utánozod a beszédemet?…
– Mm… Ó, nem tudom… fáj, én...
Megragadott egy párnát, és elhelyezkedett, én pedig mozgatni kezdtem a csípőmet, közben nedvessé nyaltam a fülét. Bámultam a helyet, miközben kíméletlenül ki-bemozogtam, a bejárata ellenállt, ugyanakkor elnyelte a farkam. Minél keményebb lettem, annál fájdalmasabb volt ez neki, de nem törődtem vele. A derekánál fogva tartottam, és olyan keményen, amilyen keményen csak tudtam, dugtam őt, és a sebesség folyamatosan növekedett…
– Ah, ugn, ha... Jaejoong-ah...
– Ah, ugn... ah! Aha...!!
Olyan volt, mintha fel akartam volna robbanni. Egy kicsit Yunhóra dőltem pihenni. Nem szokott hozzá, hogy így öleljék, szóval biztosan fájt is egy kicsit neki, de nekem nagyon tetszett. Végül is, én is férfi vagyok, aki vak a vággyal szemben, és szeretem, még ha Yunhónak fáj is. Olyan szenvedéllyel nyelte el egész hosszomat, hogy egy kemencében éreztem magamat, szóval egy kicsit belé élveztem, benedvesítve őt, így számomra könnyebb volt lökni. Végül, bár egy kicsit remegve, de elértem a csúcspontot.
– Ugnn, aha.. Ah! Ah, Yunho! Ah!!
– Mm... Kis gyönyörűségem… Ha… Oppa majdnem meghalt…
Egyáltalán nem vettem figyelembe, hogy hogyan érzett, és mégis beadta a derekát az önző kérdésemre. Én élveztem el először, fölé hajolva, és kissé morogva, majd a testem remegni kezdett…
Felkelt, és szorosan ölelve engem felült. Bár most valószínűleg az egész teste fájt, mégis segített nekem rendezni a nedves hajamat, és a karjaimmal átölelve elégedetten feküdtem. Nagyon hálás voltam neki, mert szívesen feláldozta magát a számomra – kívül-belül elragadó! És mindig megteszi ezeket a kis dolgokat, amiktől szeretve érzem magam.
Yunho egy párnát tömött a háta mögé, aztán odahúzott, és a fejemet a párnára tette, a takarót rám terítette, így nem fázhattam meg.
– Biztosan nagyon fájdalmas volt Oppának… és csak eltűrted az egészet...
– Én… ha… egyáltalán nem volt fájdalmas… Tökéletesen összeillenek… Az a részed, és nekem ez a részem...
Lehunyta a szemeimet, és a homlokomnak nyomódva kifújta a levegőt. Egy pillanatig a szívem úgy érezte, hogy csordultig telik a szeretetével. Annak ellenére, hogy milyen fáradt volt, a nedves bőre elmondta, hogy mennyire szeret, és a Mennyben éreztem magam.
– Mm… Annyira forró… Jó érzés volt, Yunho…
– A tiéd forróbb… nem tudtad?
– Honnan kéne tudnom?… Nem tudok magamba hatolni...
Hirtelen annyira nevetni kezdtem, hogy könnyek szöktek a szemembe. Ah… a férfiassága olyan egyenesen állt, mint egy banán. Elég siralmasan nézett ki. Ráültem, és precízen ráereszkedtem. Mintha tele lett volna a szerelmével; én még mindig jobban hozzá voltam szokva ahhoz, hogy ő irányít, mivel nem találtam ezt olyan fájdalmasnak, mint ő, szóval semmi probléma! Utáltam fájdalmat okozni neki, így ha valamelyikünknek muszáj elviselni a fájdalmat, fájjon nekem a szerelmünkért. Jobban hozzá vagyok szokva, mint te, tehát semmi baj...
– Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi olyan jó abban, hogy belém hatolhatsz…
– Mm, én… Nem sem tudom, hogy miért olyan jó érzés...
Játékosan mocorogtam rajta, és egy megkínzott nyögést engedtem ki. Azok a szemek vágytól voltak nedvesek, csak engem voltak képesek nézni...
– A te tested és az enyém… azon tűnődöm, hogy mi baj velük…
– Valószínűleg az, hogy én túl kicsi vagyok, mm… de te irtózatosan nagy vagy...
Gyorsítottunk, miközben piszkosan beszélgettünk. A vállaiba kapaszkodtam, és hevesen mozgott a csípőm, de végül csak a mellkasára dőltem, ahogy szüntelenül a G-pontomat ingerelte. Az eufória hullámai a fulladással fenyegetve megtámadtak, ahogy nyögtem, és könyörögtem neki, hogy gyorsítson. Végül belém élvezett, és bár mindenhol ragadtunk, ez egy csodálatos érzés volt. Yunho elégedettnek tűnt.
A párnára feküdtem, hogy pihenjek, ahogy egy pohár vizet emeltem az ajkaihoz. Miután csillapította a szomját, nem mozgott tovább, mint egy halott ember. A kezemnek támasztottam a felem, és segítettem neki azzal, hogy megmasszíroztam a derekát és a combjait, miközben mereven bámultam a keskeny vonásait. Hirtelen gondolkodás nélkül kezdtem el beszélni, elmondtam azokat a dolgokat, amiket eddig magamba fojtottam.
– Élettelennek tűnsz…
–...…
– Újra Eunho hyungra gondoltam…
–...…
– Ő is ilyen volt, igaz? Mind a kettőtöknek keskeny az arcotok…
– … Igen...
Azokkal a sötét, és egyenes pillákkal pislogott, és közelebb mozdult a mellkasomhoz, hirtelen a szájával megragadta a jobb mellbimbómat. Nem láttam azt arckifejezését, szóval közelebb húzódtam hozzá, de csak addig harapdálta a mellbimbómat, hogy elkezdtem újra megkeményedni...
– Beteg volt…?
– Hm…?
Nem úgy tűnt, hogy megértette a kérdésemet, feszülten szopogatta a bimbómat. Nem csak te vagy nyugtató… számodra én vagyok az egyetlen, aki le tud csillapítani. Mindketten törékeny lények vagyunk...
– Pár hónappal azelőtt már beteg volt… de ez nem a te hibád…
–… Yunho…?
– Ha ez az ok, amiért nem tudod elfelejteni hyungot, akkor kérlek. Csak felejts el minden felesleges bűntudatot, rendben? Figyelj rám...
Felemelte a fejét, hogy rám nézzem, közben a hajamat a fülem mögé tűrte. De nem éreztem semmit. A szavai folyamatosan ismétlődtek a fejemben; nem tudtam elhinni őket! Tehát Eunho hyung beteg volt, mielőtt vallottam volna neki… A halála biztosan a Sors munkája volt… Ezért tűnt mindig annyira sápadtnak és gyengének?
Kíváncsi voltam arra, hogy voltak-e más dolgok, amikről nem tudtam. Ahogy átgondoltam ezeket a bonyolult gondolatokat az elmémben, az az érzésem támadt, hogy amit most elmondott, az más volt, mint amit a múltban mondott. Mit rejteget előlem? Inkább nem is akartam tudni – maradjon csak eltemetve a múlt.
Yunho szemei tele voltak aggodalommal, ahogy rám nézett…
– Már nem szereted, ugye…? Féltékeny leszek! Még ha a saját testvéremről is van szó!
De… elfelejtettem az okot, amiért hirtelen eszembe jutott?
– Csak engem láthatsz! Nem engedem meg, hogy más férfiról legyenek emlékeid!
Ah… ha Eunho hyung elfelejtése megmutathatná a féltékeny oldalát, azt hiszem, ez is egyfajta boldogság lenne, még ha meg is őrülnék tőle...
Abban a pillanatban újra megbizonyosodhattam a szerelméről, szóval itt volt az ideje, hogy őszinte legyek. Nem kell haboznom Yunho előtt, csak bátorságra van szükségem…
– Én… ma… találkoztam Jinho hyunggal.
Meglepettnek tűnt, szép arcomat a kezei közé vette...
– Azt akarja, hogy… szakítsunk… hogy elhagyjalak…
– Lehetetlen!
–… Elsírtam magam, mikor rád gondoltam. Miért muszáj neki ilyen dolgokat mondani nekem?…
– Semmi baj… ez nem számít. Miután újra megragadtalak, soha többé nem engedlek el.
Rám mosolygott. Mikor mellette vagyok, nincs mitől félnem, nem számít, mennyire fájdalmassá vagy veszélyessé válik a helyzet, te vagy az, akire szükségem van… Egy kínzó szakításon mentünk keresztül, és a sebek még mostanra sem gyógyultak be teljesen. Hogy tudnánk elhagyni valaha is egymást? Hogy tudnánk elengedni a másikat?
– Jaejoong-ah...
A mellkasomba fúrta a fejét, és a nevemet mondta. Hogy tudnám nem szereti?
– Én… el kéne válnom?
Még ha azt is akarná, hogy öljem meg a saját anyámat, akkor is csak jobban szeretném őt…
– Vagy… én… félek?
Szorosan ölelt magához, annyira erősen, hogy majdnem összeroppantam a karjaiban. Mennyivel szerethetnénk még jobban egymást? Gyűlölöm, ha elhagynak, és utálom magamat nézni, mikor darabokra török. Még ha össze is török, kérlek, kapaszkodj belém, és tegyél a részeddé… sosem fogsz magad mögött hagyni, igaz? Felejtsd el ezeket a haszontalan kétségeket… és falj fel lassan!
– Jaejoongom… olyan jófiú vagy… Soha többé nem hagylak el…
– Mm… Jó leszek…
Hagyni fogom, hogy a két testvér egyszerre lélegezzen fel megkönnyebbülten, mint ahogy a szerelem világában is „eggyé” lehet válni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése